Sokadik posztunk története is úgy kezdődik, hogy az édesanya korán észrevette, hogy a kislányánál valami nem stimmel.

Serena Dejesus hatévesen még nem beszélt, visszahúzódó és félénk volt, aki szinte állandóan a saját világában merengett.

Tizenhárom éves koráig csak próbálkoztak nála, ugyanis nem tudták a dokik megállapítani a baját. Gyógyszerekkel kezelték, ami végeláthatatlan téves diagnózisokat eredményezett, pl.: figyelemhiány, ADHD. A gyógyszerek csak felerősítették a zavarait.

Serena folyamatosan kapta az ívet, amikre így emlékezik:

„Miért így kell ezt csinálni? Miért így, ha ez nekem nem jó? Miért kell kimennem játszani? Miért nem pihenhetek magamban és Legózhatok? Miért nem olvashatok? Miért kell egy csomó gyerekkel játszanom, csak azért, hogy „normálisnak” tűnjek?”

Serena Dejesus edzés közben /fotó/

Az első kiütése, pontosabban egyik kötekedőjének ledobása egy magas mászókáról indított be újra valamit. Miután emiatt kirúgták a suliból, anyukája és mostohaapja újra belevágott a miértekre való válaszkeresésbe.

Szerencséjükre egy olyan gyermekkórházban kötöttek ki, ahol az orvosok azzal kezdték, hogy leállítottak minden gyógyszert, annak reményében, hogy pontos képet kaphassanak. Ekkor diagnosztizálták autizmussal.

Serena erre így reagált: „Amikor megkaptam a diagnózist, felkiáltottam: Ó, hát semmilyen átkozott javításra nincs szükségem. Mennyi időt, energiát és fájdalmat lehetett volna megspórolni.”

A következő hét évben megküzdési stratégiákat tanult. A középiskolában elkezdett jiu-jitsu és muay thai edzésekre járni.

Ennek fontos előzménye, hogy gyerekkorában a szülei taekwondora hordták. És azt figyelték meg, hogy az edzések nyugtató hatással voltak rá. Már annyira nem reszketett, nem érezte magát túlterheltnek, nem voltak szenzoros kitörései. Még otthon is UFC-t nézett VHS-ről, amit a videókölcsönzőből vehetett ki, ha jó jegyet kapott.

Majd főiskolára ment és belépett az MMA harcosok klubjába.

2013-ban debütált amatőrként, 27 évesen pedig már profiként lépett a ketrecbe. Két hete is keményen küzdött az ellenfelével, plusz a zajokkal és a villódzó fényekkel.

Serena mindenkinek meg akarja mutatni: attól hogy valaki autista, azért még képes lehet elérni a céljait.