25 évesen randiztam először. Egy sráccal, aki az egyetemen volt a csoporttársam. Véletlenül beszédbe elegyedtünk, majd néhány perc után kihívott. Miután megnéztünk egy filmet a moziban, kicsit kocsikáztunk, aztán beálltunk egy parkolóba, ahonnan kilátás nyílt a holdfényes folyóra.

Tetszett nekem az a fiú, de teljesen megfeszültem. Átkarolt, magához húzott, megcsókolta a nyakam, megsimogatta a hajamat. Én pedig lefagytam. Súgta, hogy lazítsak, amit én nagyon is akartam, de mire megcsókolta az ajkamat, már annyira remegtem, hogy abbahagyta és hazavitt. Soha többé nem hallottam felőle.

A rideg randevúk

Az az éjszaka előrevetítette randevúzási életem következő négy évét. Ha egy randin olyan egyszerű dolgot csináltak, mint például, hogy megfogták a kezem, megrémültem, és annyira rideggé váltam, hogy senki sem hívott másodikra.

Az autizmusom

Eltávolodás a férfitól

Ahogy közeledtem a 30-hoz, egyre kétségbeesettebb lettem. A munkahelyemen egy idősebb férfi flörtölni kezdett velem. Nem tartottam sem vonzónak, sem kedvesnek. A zsigereimben éreztem, hogy távol kéne maradnom tőle, de ő folyton azt hajtotta, hogy mindent meg tud tanítani, amit a szexről tudnom kell, és én nem akartam 30 évesen szűz maradni.

7 évig találkozgattam vele. Nem tudom miért, de össze-összejöttünk. Amikor vele voltam, mindig merev és rideg voltam, de nem érdekelte. Soha nem éltem vele hüvelyi szexet, de olyan fájdalmas dolgokat viseltem el, amik megrémítettek. Állandóan szadista dolgokkal fenyegetőzött és soha nem tudtam, hogy mit fog megtenni vagy mit nem. Egyszer azzal fenyegetőzött, hogy leharapja a mellbimbómat. Nevetett, amikor féltem. Azt hiszem élvezte, hogy félek. Gyűlöltem az egészet, de sosem mondtam. Végül szakítottam vele, de addigra már nem vágytam a férfiakra. Még a filmek szexjeleneteinek a nézésétől is felfordult a gyomrom. Nőként értéktelennek éreztem magam.

A következő 11 évben dolgoztam, házat vettem, szereztem néhány jó barátot, és élveztem a hobbijaimat. Aztán az életem gyökeresen megváltozott. 48 évesen dilatatív cardiomyopathiát, szívizom betegséget diagnosztizáltak nálam. Azt mondták nekem, hogy 70% esélyem van arra, hogy öt éven belül meghalok. Állandóan kimerült voltam, légszomjam volt, ezért a kardiológusom azt tanácsolta, hogy menjek el rokkantnyugdíjba. A következő évben többet aludtam, mint amennyit ébren töltöttem. De aztán megjelent egy új gyógyszer a piacon, és a szívem jól reagált rá, így újra jól működtem.

Bakancslistám pipa, de még érzem az ürességet 

Volt egy listám olyan dolgokról, amiket meg akartam csinálni, és elhatároztam, hogy elkezdem megvalósítani azokat. Elmentem nyaralni a nyugati partra, hogy megnézzem az óceánt. Végre belekezdtem egy regény megírásába, amit már régóta terveztem. Elégedettséggel töltött el, de még mindig volt bennem valami üresség. Megtörtnek éreztem magamat.

A lehetséges halálom ötéves határideje eljött és elment, én pedig még mindig életben voltam. Egyik este elhatároztam, hogy megnézem a Szenvedélyek viharában (című filmet). A film vége előtt azon kaptam magam, hogy Brad Pitt után kezdtem vágyakozni. Most már tudtam, hogy mi hiányzik. Még mindig szerettem volna megtapasztalni egy férfi vonzalmát és gyengédségét, csak nem tudtam hogyan. Mint egy ostoba kamasz hírességekről álmodoztam – Brad Pitt, Bruce Springsteen, Kevin Costner – olyan férfiakról, akik elérhetetlenek számomra, akikről nyugodtan fantáziálhattam, mert az életben soha nem lesz lehetőségem velük lenni.

Ismét eltelt néhány év. A gyógyszerek nem hatottak, és a szívem megint leállt. A kardiológusom mesélt egy újfajta pacemakerről, ami segíthet, vagy felkerülhetek a transzplantációs várólistára. A pacemakert választottam. Azon szerencsések közé tartoztam, akiknél működött a készülék, és a szívem újra jól működött, mióta diagnosztizáltak. De most még erősebben éreztem a halandóságomat – azt az érzést, hogy fogy az időm.

Ismét vágytam a férfira, akár pénzért is

Tudni akartam milyen lehet, ha megérintenek, megcsókolnak és simogatnak. A barátaim azt javasolták, hogy fizessek egy profinak. Szerintük így én irányíthatom a helyzetet. Nem lesz rajtam nyomás a szex miatt, hacsak nem én akarnám. Tetszett az ötlet, hogy én irányíthatom a történéseket. Előtte soha nem gondoltam arra, hogy valaha is fogadnék egy profi kísérőt.

Ennek ellenére kíváncsi lettem, és elkezdtem böngészni az online ügynökségeket és a független escortokat. Amikor elkezdtem olvasni róluk, nekem egyik sem tűnt ígéretesnek.

Egyik este rábukkantam egy férfi weboldalára, akit Antonionak fogok hívni. Őszintének, tisztelettudónak és gyengédnek tűnt. A következő napokban folyton visszatértem az oldalára. Elkezdtem róla fantáziálni. Végül el is döntöttem, hogy kapcsolatba lépek vele. Attól féltem, hogy nemet mond a felkérésemre, vagy hogy amikor beszélünk, elriasztja az esetlenségem. Nem tudtam mit írjak neki az emailben. Úgy döntöttem, hogy egyszerűen őszinte leszek.

A következőket írtam:

„Középkorú nő vagyok, nagyon kevés tapasztalattal, azok is többnyire kellemetlenek. Úgy érzem, lemaradtam az élet egyik nagy öröméről, de tenni akarok ellene. A férfiakkal szembeni bátortalanságom lehetetlenné teszi, hogy megtaláljam, amit keresek. Szívemben még mindig egy naiv fiatal lánynak érzem magam. Életemben egyszer szeretnék érzéki élményt szerezni egy olyan férfival, akit vonzónak találok, és aki türelmes, érzékeny és nem gyakorol rám nyomást. Meg akarok érinteni egy ilyen férfit, és hogy ő is megérintsen engem. Azt hiszem, te vagy az egyetlen esélyem erre. Számos ügynökség és magánszemély oldalát megnéztem, és a tiéd az, amelyikhez visszatértem.”

Néhány órán belül válaszolt Antonio. Azt írta nekem: Hiszem, hogy ezt a fantáziát valósággá és izgalmas kalanddá tudom tenni számodra. Kényeztethetlek, megölelhetlek, megcsókolhatlak, és megadhatom neked azt a szeretetet és gyengédséget, amit a múltbéli kapcsolataidban megtagadtak tőled.”

Megtaláltam az igazit 

Javasolta, hogy hívjam fel, de túlságosan féltem. Napi emailezésbe kezdtünk. Hamarosan elmeséltem neki az életemet. És órákat töltött azzal, hogy átsegítsen ezeken. Megtanította hogyan kell megérteni magamat és megbocsátani magamnak. Aztán felhívott. Lenyűgözött könnyed kacajával és történeteivel. Azt mondta, szívesen beszélget és segít nekem, még akkor is, ha soha nem foglalok nála időpontot.

Egy évig folytattuk így, és már látni akartam őt. Megbeszéltük, hogy egy szállodában találkozunk az otthonomhoz közeli városban. Miközben vártam, hogy megérkezzen, majdnem meghátráltam. Izgatott és feszült voltam, de kényszerítettem magamat a maradásra. Annyira ideges voltam, hogy nem tudtam kinyitni a szobánk ajtaját. Elvette a kártyát és nyitotta. Belépve megcsókolt, mire én lefagytam, ahogy a múltban mindig. Talán túl korai – mondta, majd leültünk és hajnalig beszélgettünk.

Azt mondta, legyek önmagam, és ne aggódjak amiatt, hogy ő mit gondol rólam. Beszélgetésünk során fokozatosan magához vonzott. Tetszett. Neki dőlve ellazultam. Nagyon gyengéd volt. Felkínált egy masszázst, és bár aznap este nem tudtam szexelni, az érintése alatt még jobban ellazultam. Mielőtt észrevettem volna, levetkőztem, és életemben először érzéki élményben volt részem. Utána éjszakába nyúlóan csevegtünk. Másnap reggel már tudtam, hogy újra látni akarom.

Még nem álltam készen a szexre

Amikor legközelebb találkoztunk, Antonio eljött a házamba egy hétvégére. Még mindig nem álltam készen a szexre, ő pedig nem erőltette. Annak ellenére, amit sokan gondolnak, egy escort alkalmazása nem mindig egyenlő a szexeléssel. Egy sikeres férfiprostinak megértőnek, alkalmazkodónak és önzetlennek kell lennie, és Antonio bőven rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal. Sétálgattunk, főzőcskéztünk, táncoltunk, filmeztünk és órákon át dumcsiztunk. Abszolút megbíztam benne. Soha nem éreztem még magam férfival olyan biztonságban.

Úgy döntöttem, hogy meglátogatom Los Angelesben. Mindig is féltem repülni, de nagyon meg akartam tenni. Egy kisebb, nem túl zsúfolt reptérről indultam. A repülőn megnéztem egy filmet. De semmi sem készíthet fel LA-re. A többi utassal hömpölyögtem a poggyászkiadóhoz. A tervem az volt, hogy taxival elmegyek a szállodánkba, ahol találkozok Antonioval. Mindez összeomlott.

Kiborított az a rengeteg ember, a hangosbemondók, és az a mindenféle reptéri inger. Csapdában éreztem magam. Azt sem tudtam, hogy fogjak taxit. Közel voltam az összeomláshoz, és tudtam, hogy tennem kell valamit. Láttam egy lépcsőházat, amit szinte senki sem használt. Egy csendes folyosóra vezetett, ahol találtam egy padot. A karbantartón kívül nem volt más ott. Vettem néhány mély lélegzetet, majd felhívtam Antoniot. Leírtam hol vagyok. Azt mondta, hogy ne mozduljak onnan, jön és megkeres. Amikor megtalált, hosszan ölelt, és elvette a táskámat. Ismét biztonságban éreztem magam.

Valóra vált álom

Továbbra is foglaltam hozzá hétvégi időpontokat néha hozzám, néha Los Angelesbe. Egyik este Antonio gyengéden megkönnyített, hogy többet érezzek, mint csak jókedvet. Végül 59 évesen már nem voltam szűz. Több mint húsz év telt el azóta, hogy abban a beteges kapcsolatban éltem. Ennyi idő után ez az új élmény egy álomnak tűnt, egy csodálatos álomnak.

Antonio megmutatta nekem Hollywoodot, Beverly Hillst, Venice Beachet és Santa Monicat. Lenyűgöző anekdotákat mesélt róluk. Éttermekben finom ételek mellett időztünk. És mindig figyelt arra, hogy sarki vagy fal melletti asztalt kapjunk. Éjszakánként összebújtunk, aztán beszélgettünk.

A szívproblémám bizonytalansága mindig velem marad, de most már könnyebben tudom elfogadni a helyzetemet. Az autizmusommal is mindig meg kell küzdenem. Ha nem találtam volna rá Antoniora, akkor szerintem soha nem jöttem volna össze olyan valakivel, aki elég türelmes ahhoz, hogy elfogadjon olyannak, amilyen vagyok. Nem tudom, hogy megtapasztaltam volna-e valaha is azt a szeretet, amire vágytam, és mindig azt éreztem, hogy kimarad valami lényeges az életemből.

Az escort is lehet jó választás

A hozzám hasonló problémákkal küzdő nők valószínűleg elsőként nem egy férfi escort alkalmazását választják. Pedig jó opció lehet. Fontos, hogy alaposan utánajárjunk egy potenciális társnak, számos jó hírű férfi létezik. Egyes autisták vagy túlságosan félénk nők számára ez egy előrelépés lehet a kínos helyzet leküzdéséhez és a szokásos randevúzáshoz. Mások számára, mint például nekem, ez egy megkönnyebbülés, hogy nem kell arra a randevúzási jelenetre gondolnom, amely gyakran jár különféle elvárásokkal. Nem akarok elköteleződéseket, és nem akarok folyton azzal a nyomással küzdeni, amelyeket a szexuális és társas tevékenységek kényelmetlenségei okoznak.

Nincsenek illúzióim Antonioval kapcsolatban. Valójában szeretem, hogy fizetek az idejéért, mivel ez lehetővé teszi, hogy olyan döntést hozzak, amelyeket egy „normális” kapcsolatban nem tehetek. Egyenrangú félnek érzem magam ebben az escort/ügyfél kapcsolatban.

Sokan megalázónak vagy akár helytelennek tartják, ha felvesznek valakit romantikus vagy szexuális együttlétre, de vannak emberek, akiknek nincs más módjuk. Úgy gondolom, hogy ez két felnőtt közös döntése. Több éve találkozom Antonioval, és sokkal boldogabb lettem. Már nem töltöm az időt azzal, hogy azzal törődjek, hogyan viszonyuljak a férfiakhoz. Nemrég megkérdezett egy ismerősöm, hogy mit csinálok, hogy csakúgy ragyogok. Nem mondtam el neki, de ezt Antonionak köszönhetem.

A teljes ember

Antonio arra biztatott, hogy próbáljak megismerkedni férfiakkal, randevúzzak, kalandozzak. Bár nagyra értékelem a bátorítását, kétlem, hogy bármikor is belevágnék. Amit tudok az az, hogy ennek a csodálatos embernek köszönhetem, hogy már nem vagyok összetörve. Amikor a karjaiban fekszem, újra teljes ember vagyok.

Forrás: Leah Shefoe

Fotók: Luis Machado

Ebbe az 59-es körbe az autisták azon csoportja tartozik, akik jól beszélnek, okosak, Aspergeresek, jól néznek ki, akiket szinte egyáltalán nem hordanak fejlesztésre. „Minek az? Nincs neki semmi baja. Az oviban kicsit csendesebb volt a társainál, most az alsóban pedig mindenből ötös.” Ez a hölgy is így kezdte. Pedig az időben indított, folyamatos és sokrétű specifikus fejlesztéssel simábbá lehetett volna tenni ezt a dolgot. 

A kiindulási alap az, hogy a jól beszélő autista gyermek szeressen beszélgetni a szüleivel, játszópajtásaival - barátaival. Rendszeresen társalogjon minél többet. Ha ez nincs meg ilyen formában, akkor legalább a fejlesztőjével tegyék lehetővé. 

Ha a társalgási kedv elhalványul, azt nagyon nehéz visszacsalni. 

Nagyon kevesen kérdezik meg, hogy miért blogolunk az autisták gyerekkoráról, öregkoráról, gondolkodásáról, tudásáról vagy a szexuális életéről. A visszajelzések is konvergálnak a nullához, főleg a pozitívak. De ha már egy gyermek életét jobbá teszik a szülei például eme poszt hatására, akkor már ...

A gyerekek logikus gondolkodásnak megalapozásához javasoljuk a szín, forma, érték társasjátékunkat:

Ez a posztunk nagyon ide vajaz (ebből könyv is van):

A haragom eltűnt, és csak a szeretetem maradt autizmussal túl későn diagnosztizált anyám iránt