„Ötéves koromban kezdődött. Akkor kezdtem el hangyáknak házat készíteni, mert úgy gondoltam, hogy szükségük van valamire, ahol lakhatnak. Aztán csináltam nekik cipőt és sapkát is. Ebbe a fantáziavilágba menekültem, ahol a diszlexiám nem akadályozott, és a tanáraim sem tudtak kritizálni. Így…

Három évesen egy sarokban üldögélve előre-hátra hintázott és sikoltozott. Tavaly szeptemberben, negyvenkét évesen lerajzolta Köln látképét, amit most egy millióért árul magyar sógorával. Erről szülei a 70-es években álmodni sem mertek.