Amikor a szülőszobában feküdtem, és az újszülött gyermekem szemébe néztem, a legmerészebb álmaimban sem képzeltem, hogy 21 évvel később weboldalon fogok örömlányt keresni, akire rábízom majd autista fiam szüzességét. Mégis így alakult.

Nem sokkal később, ahogy elhagytuk a kórházat, valami különlegest vettem észre a tekintetén. És a harmadik szülinapjára már meg is kapta az autizmus diagnózisát.

Most fejezte be a középsulit, vezetni tanul és a tömegközlekedést gyakorolja. Számára nehezebb eligazodni a társas kapcsolatokban, mint a vonat menetrendben vagy a Google térképen. Jó fizikumú, szexuálisan érett fiatal férfi, de szociális képességei gyengék.

Nagyon remélem, hogy egy napon megtalálja a megfelelő lányt. De addig is hogyan tudjuk egészséges úton tartani a szexualitását?

Gyakran töprengtem azon, hogy vajon nem szeretne-e találkozni egy hozzáillő fiúval (mivel több autista férfi ismeri fel magát LMBTQ+-ként /leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű/, mint a nem autisták.) Bár a fiam azt hiszi, hogy biszexuális, a megjegyzéseiből egyértelműen kiderül, hogy a nőkhöz vonzódik.

A tinédzser fiúk ma már korlátlanul hozzáférhetnek az internetes pornográfiához, de – a fiamat kivéve – nem bízzák rá a látottakat az anyjukra, lehetőséget adva a félreértések kijavítására. Azonban fennáll annak a veszélye, hogy társadalmilag elszigetelt autista férfiak ki vannak téve a nőgyűlölő pornónak.

Amikor a fiam bizonyos „tevékenységekre” utalt, amikkel nyilvánvalóan az interneten találkozott, meg tudtam magyarázni, hogy a való életben nem minden lány szereti az ilyesmit.

Pár éve felvetettem neki a szexmunkás témát, amikor nehezen tudott túljutni az első elutasításán, az első csalódásán. A covid közbeszólt. Aztán tavaly év végén részt vettem egy szemináriumon a fogyatékosságról és a szexualitásról. Egy férfi és egy nő szexmunkás beszélt erről, akik szexmunkásokat és fogyatékkal élőket összekötő jótékonysági szervezetnél dolgoztak.

Megkértem őket, hogy küldjenek egy listát az alkalmas szexmunkásokról. Megmutattam a fiamnak a jelölteket. Amennyire akarta ezt, olyan hirtelen bizonytalanodott el. „Anya, te válassz!” Ha-ha: az anya kiváltsága.

Nem ellenzem a tetoválást, de a túl sok már vadul néz ki a fekete bőrű nőkön. Ezzel szemben voltak néhányan, akik a szomszéd lányra hasonlítottak. Az egyiküket, Annát felismertem a szemináriumról. Őt választottam.

Tartottam attól, hogy mások ítélkezni fognak, ezért csak egyetlen barátomnak vallottam be a terveinket, akinek szintén van egy autista fia. Ő önszántából ment el egy piroslámpás házba. A barinőm csendesen büszke volt a kezdeményezésre. /A fogyatékkal élő gyerekek szüleinek teljesen más referenciakerete van e teljesítmény tekintetében./ Majd fanyarul hozzátette, szívesebben hallott volna róla kevésbé részletesen.

Írtam Annának a fiamról, hogy ő mit szeretne a találkán, és persze azt is, hogy én mit szeretnék. A fiam elméletben megértette a megállapodást, de azon tűnődtem, hogy tudja-e majd a gyakorlatban is. Gondoltam, hogy ki okíthatná jobban a szexre, mint egy tapasztalt örömlány? Anna barátságos volt, megbeszéltük a feltételeket. A négy órás légyott egy G-be került.

Megkérdezte, hogy felhasználjuk-e a társadalombiztosítás finanszírozását, de azt elutasítottam. Néhány bátor lélek az elmúlt években kiharcolta a jogot, hogy a TB fizesse a szexuális szolgáltatásokat, ha az benne van a fogyatékkal élő személy gondozási tervében.

Végre eljött a nagy nap. Régen úgy képzeltem, hogy a fogyatékkal élőkkel foglalkozó szexmunkások egy különálló és meglehetősen nyűgös csapat, nem mindennapi dolgozók. Lelki szemeimmel azt láttam, hogy a fiam első szexuális találkozása egy rövid hajú, magassarkút viselő nővel lesz. Ám a valóságban pedig egy mezítlábas, karcsú, preraffaelita fürtös bombázó nyitott ajtót nekünk.

Magukra hagytam őket, és azt tettem, amit bármelyik anya tenne, miután elvitte gyermekét egy szexmunkáshoz: kávézóba mentem, újságokat olvastam, majd kirakatokat nézegettem, és próbáltam kerülni a fantáziám használatát.

Négy órával később mentem érte. Alig bírtam megszólalni. „Jól vagy anya? Szomorúnak tűnsz.” Mondta az (állapotából adódóan), akiből sokak szerint hiányzik az empátia. Megnyugtattam, hogy jól vagyok, de nem akarom tudni, hogy mi történt, amit el is fogadott. Később bevallotta: „Ez volt életem legjobb napja!”. Tudtam, hogy helyesen cselekedtem.

Ennek ellenére mégis kíváncsi voltam Anna véleményére. Mi volt a protokoll – megkérdezhetem? Talán olvasott a gondolataimban, mert néhány nappal később emailben visszajelzést küldött. A fiam teljes mértékben tisztelettudó volt, és ha eljön az ideje, jó barát lesz.

A férjem mindvégig a háttérben akart maradni, nem azért, mert prűd lenne, hanem mert szerinte a szexmunka kizsákmányoló. Ami lehetséges. Ezek egyike sem vonatkozik Annára, aki a maga főnöke és saját maga dönt.

A fiam nagyon vágyik a második látogatásra, de megmondtam neki, hogy arra magának kell spórolnia.

Remélhetőleg egy napon talál majd egy barátnőt, és élvezni fogja a szexet a szerelmi kapcsolatában. Bármi történjék is, örökké hálás leszek Annának azért a bizalomért, amelyet a fiamnak adott.

Forrás , fotó 1, fotó 2, fotó 3

Ahhoz, hogy ez ilyen flottul menjen elengedhetetlen az autista gyermek korai fejlesztése. Az autista tanítványaink szüleit mindig arra biztatjuk, hogy minden nap rendszeresen beszélgessenek az oviban, a suliban történtekről (fénykép segítségével), az olvasott meséről, a kedvenc beszédtémáról.

Minél hamarabb kezdjük el és tesszük a mindennapok szerves részévé, annál biztosabb, hogy későbbiekben is szívesen társalog majd az autista tinédzser, felnőtt.

Pam pam pam társasjátékunk van olyan izgalmas, mint a dobble, spot it.