Amikor a szülőszobában feküdtem, és az újszülött gyermekem szemébe néztem, a legmerészebb álmaimban sem képzeltem, hogy 21 évvel később weboldalon fogok örömlányt keresni, akire rábízom majd autista fiam szüzességét. Mégis így alakult.

A pandémiából már autistaként jöttem ki. Az oly sokáig tartó elszigetelődés végére kiderült, hogy egész életemben vagy álcáztam magam, vagy olyan viselkedésmintákat produkáltam, amelyeket neurotipikusnak tekintenek. Minél kevesebbet álcáztam, annál boldogabb lettem.

Mire vágyhat egy 27 éves nőtlen férfi? Szexre. És ha a férfi autista? Természetesen akkor is. Csak éppen bonyolultabb lehet a csábítás folyamata. Az autizmus nehezítheti a kapcsolatteremtést, a párkapcsolati mechanizmusokat, az intimitás jeleinek értelmezését. Ám ezekre is ígérkezik megoldás.

Tennesseeben élő középsős autista kisfiú állandóan ölelgette és csókolgatta ovis társait. Amikor már betelt az óvónéni pohara, szólt a szülőknek a problémájáról, amit jelzett a gyermekjóléti szolgálatnak is. Ezután még a nagymama a Facebookra kiírta, hogy unokáját szex ragadozónak nevezték.

Kinek a felelőssége egy autizmussal élő felnőtt szexuális életét irányítani?

Nem akarok anya lenni, de még csak meg sem akarom kockáztatni azt. Aspergeres vagyok, és habár sok autista remek szülő lesz, ez nem az a valami, amit én tovább fontolgatnék. Egyszerűen nincs meg bennem, hiányzik belőlem az az ösztön, ami ahhoz kell, hogy gondoskodjak egy másik személyről, de azért…