Úgy utálom az autista apámat. Még soha nem beszéltem erről, de ki kell adnom magamból. Egyedüli gyerek vagyok, és annyira neheztelek az életemre.

Apámat soha nem diagnosztizálták hivatalosan. Még vizsgálatra sem volt hajlandó elmenni. De az életemet tenném rá, hogy az.

Szinte minden tünet megvan neki. Dührohamot kap még a legkisebb kellemetlenség miatt is. Furcsán repked a kezével és szájával. Több mint harminc évig volt könyvelő, aminek totál a megszállottja lett. Amikor ledől az ágyra, papíron újra és újra átszámolja az adónkat. Megszokásból.

Amikor felnőttem, akkor még nem sejtettem, hogy bármi baja lenne.

Már négy éve járok terápiára és most jövök rá, hogy a depresszióm és a problémáim gyökere a súlyos elhagyatottságból fakadnak. Felnőve nem törődött velem, és semmi empátiát nem mutatott felém. Az érettségi vizsgáim első napján leordította a fejem, mert én vezettem a suliba és rossz helyen kanyarodtam le. Aztán mielőtt bementem üvöltözni kezdett, mondván, hogy hálátlan lány vagyok.

Baromira irigylem a barátaimat, akiknek normális apukájuk van. Most, hogy felnőttek, barátkoznak az apjukkal. Nem értem ezt. Annyira szégyellem, hogy inkább mindent úgy szervezek, hogy még csak véletlenül se találkozhasson velük. Nem bírok vele nyilvánosan megjelenni sehol sem, mert olyan durva mindenkivel. Ha valami kisebb kellemetlenség éri, már akkor is olyan lekezelő hangnemben beszél.

Attól totál kiborulok, amikor azt mondják „Ő autista, meg kellene értened és támogatnod őt!”.

Értem én, hogy bizonyos értelemben igazságtalan vagyok, de kurvára ki nem állhatom, és nem érdekel, hogy autista, egy szörnyű apa. 

Folyton mindenki csak arról papol, hogy milyen nehéz autista gyereket nevelni, de csak próbáljon meg autista szülőt.

Nem hajlandó semmilyen terápiát vagy tanácsadást igénybe venni, és nem hajlandó elfogadni, hogy autista. Előre félek a saját gyerekeimtől, ha olyanok lesznek, mint ő. Utálom azokat a szitukat, amikor muszáj úgy tennem, mintha szeretném őt. Pedig dehogy. Nem érdekel. Próbálj meg 21 évig a helyemben lenni, majd utána beszélj.

A poszt írójának nagy esélye van, hogy autista lesz a gyermeke. Attól viszont nem kell tartania, hogy olyan természete lesz, mint a nagyapjának, HA két-három évesen elkezdi autizmus specifikus fejlesztésre hordani heti ötször, kitartóan, egy jó tanárhoz.