The Old Man of Stoer (közepén lévő szikla)

Ha felmászol a Stoer tetejére, akkor be mersz menni a közértbe.

„Rádfordítva”: ha be mersz menni a boltba, akkor van bátorságod felmászni arra a sziklára. Igaz!?

Vagy mégsem?

Matterhorn 4478 méter (Toblerone hegy)

Hogy éreznéd magad, ha pár száz méterrel a csúcstól vissza kellene fordulnod?

Georgia Plikington

Georgia tizennyolc évesen nem jutott fel a csúcsra egy hóvihar miatt, de mégis óriási élményt jelentett és mély benyomást tett rá. Megnőtt az önbizalma. Olyan dolgokra lett képes, amikre korábban nem. Azóta egyedül be mer menni egy boltba, egyedül mer vonatozni.

Ha elég bátor voltam megmászni a Matterhornt, akkor bármire képes vagyok.

Fizikailag mindig jól felkészült volt a mászásra, ám fejben gyakran rendezetlen. Sokszor a szorongás győzte le, ami belső összeomláshoz vezetett. Ebből a hegymászó edzője tudta ismét fókuszba hozni.

A földön a szorongása és a depressziója hihetetlen mélységekbe képes lehúzni. Ezek a szerelmének és mászószenvedélyének ideiglenes elvesztéséhez vezettek.

Jamie Owen (27) és Georgia (17)

A matterhorni mászótársának hasonló nehézségei voltak. Jamie naponta küzdött szorongással, önkárosító és öngyilkossági gondolatokkal. Nehezen kommunikált és szorongott mások közelében. Nem mindig tudta közölni a mondandóját. Ezek együtt eredményezték a kiborulásait.

Jamie édesanyja akkor látta a megkönnyebbülést a fia arcán, amikor mászott. Hétvégenként a Snowdon hegyein gyakorolt. Bárhol máshol dühösnek és feszültnek tűnt, de a falon soha.

Jamie

A svájci túra előtt öt évvel kezdett el mászni egy sziklamászó központban. Gyerekkorában az orvosok azt mondták, hogy még korcsolyázni sem fog tudni megtanulni. Keverte a jobb és bal oldalt, ráadásul a cipőfűző bekötése is sokáig feladta a leckét. Igaz, hogy a biciklizés elsajátítása is nehezen ment, de minden borulás után felállt és tovább pedálozott.

Mark McGowan, az edzője addig gyakoroltatta vele a technikákat, csomókötéseket, amíg azok már csukott szemmel is mentek. Megtanította a testét arra, amit az elméje nem tudott megérteni. Rengeteget ismételtek minden egyes mozdulatot. Olyan jól mentek a dolgok, hogy Jamie nyugtatóit a harmadára csökkentették. Magabiztosabbá vált, nőtt az önbecsülése és a bizalma az emberek iránt.

Edzés közben pedig beszélgettek az életről, a lányokról…

Az általános iskolából tizenegy évesen azért tették ki, mert nem tudta kezelni a dühkitöréseit (vagy a tanár néni nem tudta). Georgianak is voltak problémái az oktatási intézményekkel, ami gyakori iskolaváltásokat vont maga után. Az egyik suli Ten Tors hat fős csapatából is kirakták, mert attól tartottak, hogy nem fogja tudni összeszedni magát egy-egy összeomlása után. Egyébként bronz fokozatot kapott a The Duke of Edinburgh's Award programon, amin több mint 400 ezren indultak.

A kislány Georgia.

A szülei hét évesen vitték először egy falmászó terembe Exeter közelében. Néhány évvel később indult egy falmászó paraversenyen hallássérült kategóriában, amit meg is nyert. (Kilenc éves korától hallókészüléket visel, mert süket.)

Snowdon Nemzeti Parkban.

A jelenleg egyetemista hölgy kisebb-nagyobb kihagyásokkal még mindig „lóg”. Sajnos Jamieről nincs friss információnk.

Mi okozhatta mindkettőjüknél a mindennapos szorongást?

Az autizmus  – mondanák páran. De nem az, inkább az autizmusuk késői diagnosztizálása és késői megtámogatása.

Jamie tizenegy volt, Georgia közel húsz, amikor autizmussal diagnosztizálták – három évig folytak a vizsgálatai (mondván az autista lányok másabbak, mint az autista fiúk).  

„Ha citromot kapsz az élettől, mássz hegyet!” – Georgia Pilkington.

Forrás: Georgia Pilkington, Autism At Height