Autizmusa hatással volt a munkájára? Halálos nyugalommal válaszolt egy igenlő bólintással.

A bárányok hallgatnak főszerepében Hannibal Lectert alakította

A nyáron Louise Gannon, a DailyMail riportere teázott a hamarosan nyolcvan éves Sir Anthony Hopkinssal a Beverly Hills Hotel egyik lakosztályában. A hozzá megszokott stílusban folyt a társalgás az élet dolgairól. Majd a végén Sir Anthony megosztott egy forró vizes bölcseletet is.

Kezd halványulni a memóriája?

"Nem. Még mindig olyan pontos, mint régen. Folyton dolgozom rajta. Ha nem kell szöveget tanulnom, akkor bonyolult verseket magolok.

"Nem voltam valami jó az iskolában, és pék sem akartam lenni, mint az apám. Zenész akartam lenni, de nem hittem, hogy elég jó voltam benne, úgyhogy színész lettem. Egy haragos és bizonytalan fiú voltam, tele dühvel. Dühvel, ami csak hajtott előre, és arra késztetett, hogy valami mást keressek. Olyat, amit csinálhatnék, és így bukkantam rá a színpadra.

Harmincnyolc éves koráig keményen ivott. Akkor hagyta abba, amikor egy reggel egy arizonai sivatagi városban ébredt fel úgy, hogy lövése sem volt arról, hogyan került oda. Akkor döntötte el, hogy nem iszik többet. Kétszer nősült, és mindkét feleségétől el is vált. Van egy 48 éves lánya, akit csak ritkán lát. Sir Anthony jelenleg a híres komikus, John Belushi életrajzát olvassa, aki kábítószer túladagolásban halt meg.

"Ő is szintén dühös és energikus volt. Felismertem magam benne. Nyugtalanság és féktelenség. Még mindig meg vannak bennem, de megtanultam kihasználni azokat. Lelassítottam magam. Régen mindent nagyon gyorsan csináltam, és erre a feleségem annyit mondott nekem: Hagyd ezt abba, lassíts! és én lelassítottam. Elégedett vagyok, kihasználtam ezt az energiát. Festek, zenét komponálok, ami segít formában tartani. Tudom, hogy még mindig bennem vannak, de már nem károsít többé.

Tíz évvel korábban Asperger - szindrómával diagnosztizálták. Azt mondja, hogy nagyon magányos.

"Nem járok partikra, nincs sok barátom. De tényleg kedvelem az embereket. Szeretek a fejükbe látni.

A riporter megkérdezte, hogy az Aspergere segített-e a színészi pályáján. A fejével bólintott.

"Az embereket határozottan másképp nézem. Rekonstruálom őket, szétszedem a karaktert, kitalálom, hogy mi mozgatja őket. A véleményemet pedig nem igazítom másokéhoz. Nagyon sok jelenetet ajánlották fel, hogy nézzem át. Talán azért, mert mások is látták azt bennem. És talán így ellenőriztek engem is, mert erre volt szükség. Nem kérdeztem, csak kivettem részeket, mert én vagyok a színész és tudom, hogy azt hogyan kell csinálnom.

Előrehaladott kora miatt egy igazi túlélő filozófiájával bír. Úgy beszél a barátokról, mint a színész John Hurt haláláról.

Nem hiányoznak?

"Nem. A halál az élet része. Mindannyian úgy végezzük. Nem hiányozhatnak az emberek. Elmentek. Ez van, így kell elfogadnunk. Amikor elmentem Walesbe, elmentem anyám és apám sírjához. Ott rájössz, hogy mindannyian csontokként végezzük, ezért kell a legtöbbet kihoznod az életedből. Az életben szükséged van olyan dolgokra, amikkel harmóniában élsz. 2003-ban a feleségem megtalálta néhány rajzomat és azt mondta, hogy miért nem festek. Azt mondtam, hogy nem tudok, ő erre: Csak fessél Tony.

Nem volt képzett, csak ösztönösen festett. Egy hozzá értő barátja szerint tehetséges. Eddig már 80.000 fontot keresett vele.

"Találtam valamit, ami megnyugtat és az emberek értékelik ezt. Van egy műtermem otthon, amiben négy napot dolgozok egy héten. Ott csak én vagyok, a festék és a vászon.

Szeretné, ha Walesben temetnék el? Ismét csak bólintott.

"Imádom Walest. Rendszeresen visszajárok. Egyszer elvittem a feleségemet abba a házba, ahol felnőttem. Minden olyan volt, mint gyermekkoromban. Olyan volt, mint amikor találkozol a múltad szellemeivel. De most már itt van az otthonom.  

1998-ban egy millió fontot adományozott a National Trust szervezetnek, hogy vegyék meg a Snowdon egy részét. Ez a legszebb és legmagasabb hegy Walesben.

"Ez nagyon büszkévé és boldoggá tett. Kiváltságosnak éreztem magamat ezért. Így mondtam kis köszönetet a helynek, ahol születtem.

Most egy hegyen lakik Malibun, Bob Dylan szomszédságában.

"Még soha nem találkoztam vele. Küldött nekem egy kedves kézzel írt ’Hello’ kártyát. Soha nem botlottunk egymásba annak ellenére, hogy ő is az út mentén lakik.

Westworld-ben

Nem bánt meg semmit.

"Rengeteg, rengeteg hibát követtem el az életemben. De megbántam-e egyet is? Nem, nem bántam meg, hogy dühös voltam, vagy hogy ittam. Az élet tud fájdalmas lenni, fájdalmas mindenki számára, de ez a sorja. A mottóm: emelkedj felül, emelkedj felül magadon, tedd a tőled telhető legjobbat addig, amíg bírod. És a legjobb tea forró vízből készül.

Forrás: DailyMail

Aspergeres. Akkor mi miért írtuk autistának? A jelenlegi amerikai besorolásban – a DSM-5-ben – csak autizmus spektrum zavar van, és ebbe tartozik az autista, az Asperger-szindróma. A korábbi posztunkban írtunk róla.

Hihetetlennek tűnhet, hogy az egyik autista még az örömet vagy a félelmet sem képes felismerni egy emberi arcon, a másik pedig színészként dolgozik.

Anyák milliói izzadnak minden egyes nap, hogy megtanítsák autista gyermeküknek hogyan kell mosolyogni. És erre itt van Sir Anthony, aki minden külső gyermekkori fejlesztés nélkül milliókat kaszál rezzenéstelen arcjátékával a mozivásznon.

Hogyan lehet ez? Van olyan nagyon-nagyon okos vagy magasan funkcionáló autista, aki felismeri a "másságát" és képes önállóan megtanulni az emberi reakcióinak nagy részét és úgy alkalmazni azokat, mintha belebújt volna a másik bőrébe.

Miért akarja tudni egy hetven éves, hogy autista-e vagy sem? Mit változtat ez az életén? Képes-e változni, fejlődni társas kapcsolataiban? Magyarázatot kap-e múltbeli furcsa szokásaira, vagy megváltozik-e a viselkedésének megítélése?

Felnőtt korban diagnosztizálni az autizmust nem egyszerű, sokkal bonyolultabb és összetettebb folyamat, mint kisgyermekként. Viszont segíthet a hátralévő húsz-harminc évet jobbá tenni.

De ami ennél is fontosabb, hogy ezzel segíthet saját gyermeke vagy unokája furcsa szokásaira rávilágítani, amivel megkönnyítheti, szebbé teheti azok életét.