A karácsonyi vacsora közben Samu, az ovis autista, kíváncsian és egyre izgatottabban oda-odapillant a fa alatt sorakozó ajándékokra. Már nagyon várja, hogy a család befejezze a vacsit és elénekelhesse a Kiskarácsony, fakarácsonyt, mert utána következik a kicsomagolás.

Anya és apa, valamint azok szülei feszült hangulatban várják, hogy hogyan fog majd reagálni Samu az ajándékukra.

Elhangzik az egészségünkre és már Samu bele is kezd az éneklésbe, a végén pedig rohan a november óta feldíszitett fához.

Az ajándékok jól látható módon külön vannak pakolva és fényképpel vannak ellátva. Így Samu pontosan tudja, hogy melyiket bonthatja ki.

Megkeresi a fényképeit és elkezdi felszakítani a csomagolópapírt. Amikor leszakítja az elsőről az öröm és az elégedettség látszik az arcán. A második doboznál talán keveredik az öröm és a meglepődés. A harmadiknál már csak az utóbbi. Mindhárom Lego 76405-ös. Erről beszélt anyukája az augusztusi szülinapi partin – a második nagycsaládi közös összejövetelen –, hogy ezt fogja kapni tőlük karácsonyra.

Ezután sorban mindenki kibontotta az ajándékát, amiket kitörő örömmel mutogattak egymásnak.

A korábbi évekhez képest a kissrác viselkedése teljesen elfogadható volt, ami a rendszeres fejlesztésnek és a karácsonyi ráhangolódásnak /amikről korábban írtunk/ köszönhető.

Samu anyukája tudja, hogy az ajándékot akkor és ott kell megkapni, ahogyan az ő gyerekkorában is volt. Remélte, hogy a fa alá kerülő ajándékok „szépek és jók és hasznosak”.

Jó-e előre szortírozni az ajándékokat?

Ha nagy véletlenül az ajándék még sem az, mint amire a gyerkőc vágyott, akkor az jó alkalom arra, hogy megismerje a csalódottság érzését és annak kimutatási módjait. Egy kisgyerek arcára kiül, ha nem azt kapja, amit szeretett volna. Normális hisztibe kezd, nem törődve nagymami érzéseivel. Empátiás képessége még kialakulóban van. Az ehhez kapcsolódó érzelemkinyilvánítását még nem tudja úgy gátolni, hogy csalódott viselkedésével ne csalja elő nagymami könnyeit. Főleg igaz ez az autizmussal élő Samura. Hosszú évekre van szüksége ezek elsajátításához. 

Az ajándékbontás izgalmai

Minden gyermek óriási izgalommal várja, hogy kibonthassa az ajándékát. Ha túl sokat kell várnia a vacsora végére vagy esetleg csak másnap nyithatja ki, akkor az a rosszat fogja kihozni belőle. Ami vagy bent marad /és megmarad felnőtt korára is/, vagy kitör és repül a Herendi csésze.

Újrahasznosítani?

A csomagolópapír letépése alapból izgalmas dolog. Samut is arra tanítják, hogy széttépje és kidobja a kukába. Mert az anyukája gondol arra, hogy jobb megelőzni a gyűjtögetést. Bőven elég apa használt holmis szobája.

Szóval csúnya dolog nem megadni az ajándékbontás örömét a gyerekeknek. 

Persze, Samu nagyon fog örülni annak is! ???

Az emberek boldogabbak, ha olyan ajándékot kapnak, amire áhítoznak, mint sem egy kéretlenre. Nem célszerű Samura ráerőltetni azt, amire egyáltalán nem is vágyik.

A fejlesztés elején nem egyszerű kitalálni, hogy mit szeretne egy autista gyermek, de idővel megjósolható.

Ezek fontos lépések ahhoz, hogy Samuból jó apuka váljon.

Viccesen, de ne ilyen:

- Samukám! Drágám! Mit fogok tőled karácsonyra kapni?

- Semmit. Akkor nem neked van a születésnapod, hanem Jézusnak.

Pam pam pam - szín forma érték társasjátékunk - pampampam.hu