Nem azért néz így ki, mert be van nyomva
vagy mert hajléktalan lenne. Az öreg autista férfi imádja a Rock ’n’ Roll-t, Max lemezboltját és a lábfejeket.
Aki augusztusig Ballardban (Seattle, USA) kószált, az biztosan találkozott Joel Romeoval, a 67 éves, nem beszélő autistával. A környéken él közel 20 éve.
Joel rock and roll rajongó, minden egyes nap négyszer elmegy barátja lemezboltjába, fotózza és lerajzolja az emberek lábfejét – persze akik megengedik. Max és ő gyakran járnak koncertekre, karaoke bárokba.
De Joel váratlanul bajba került, mert kilakoltatták a házából, ami a környék egyik fő látnivalója volt.
Max – jó barát módjára – gyűjtésbe kezdett, amivel segíthette a költözést és új otthon keresést. Kampány levelet írt a környék lakóinak, akiket Joel a családjaként képzel el. „Ez az ideális hely a számára, ha el kellene költöznie az élete biztosan kisiklana. Képes önállóan és függetlenül élni.”
Még aznap délutánig 7600 dollár gyűlt össze, de a végösszeg 21 ezerre nőtt. .
Joelt, akit a környék lakói Ballard polgármesternek becéznek, 15 év után akarja a főbérlője kiköltöztetni. A helyi hivatal – akik egyébként fizetti az albérlete egy részét – szerint a ház felújításra szorul. Csakhogy a főbérlő arra hivatkozik, hogy ezt csak akkor tudja orvosolni, ha Joel kiköltözik.
Az tény, hogy a ház rossz állapotú, tűzveszélyes és tele van lommal, amiket Joel az évek alatt összegyűjtött.
Megfelelő kontroll nélkül az autisták hatalmas gyűjteményeket tudnak felhalmozni, amik többnyire egy kívülállónak tök felesleges kacatoknak tűnhetnek.
Egy szociális gondozó iroda (The Arc of King County) heti 20 órában segíti Joelt. Az ’Arc’ szerint Joel kompetens felnőtt, és nem kényszeríthetik rá, hogy tisztítsa meg a házat. Neki kell önállóan döntenie és javítania a saját életkörülményein.
A Seattle lakásügyi hatósága leállt a bérleti díj fizetésével. Úgy tűnik Joel a bürokrácia áldozata lett, akinek egyben az is a feladata, hogy megvédje őt.
Október elején összedobozolták Joel összes holmiját, és őt egy szállodába vitték. Addig lesz ott, míg az új házát – ahová a hivatal beköltözteti – fel nem újítják. Most azért van a hotelben, hogy megakadályozzák a hajléktalanná válását. A gondozói remélik, hogy csak pár hetet kell ott lennie. Az ideális az lenne, ha 8-12 hétre valakinél kivenne egy szobát. Seattle nem egy olcsó hely. A fogyatékos emberek inkább kiköltöznek a központból, mivel egyszerűen az túl drága hely.
A nagy kérdés még, hogy nem tudják, hogyan fog reagálni Joel az új helyre. Dühös lesz, vagy tetszeni fog neki? Akkor fog kiderülni, ha már ott lesznek.
Mi történhet még? A legrosszabb esetben hajléktalanná válik vagy bekerül egy habilitációs intézetbe.
Jelenleg a jó hír, hogy Joel rájött, hogyan kell elbuszozni Ballardba az ideiglenes szállásától, ahol folytatja a megszokott tevékenységeit.
Kommentezők írták:
- A bérbeadónak kellett volna folyamatosan karbantartani a házat.
- Akinek autista a gyermeke: Joel maradhatna és megőrizhetné önállóságát, függetlenségét egy kis baráti megsegítéssel.
- Mennyire fontos, hogy a környék lakosságát tájékoztassák az ott élő idősebb autikról, akik talán ezáltal több segítséget kaphatnának a szomszédoktól.
A segítségnyújtással csak körültekintően!
Sok szülő összetenné a kezét, ha auti gyermeke viszonylag önállóan és függetlenül /állandó megsegítéssel/ élhetné le öregkorát.
