Egy csapat fiú diák szoknyát vett fel a suliba, hogy kifejezzék tiltakozásukat a "forrónadrág" miatt az angliai Exeterben.

Tegnap nagy balhét váltott ki Pauline Hanson, az ausztrál képviselő parlamenti felszólalása. Szerinte az autistáknak külön osztályokba kellene járnia, külön a többiektől. A fogyatékkal élő gyerekek túlságosan sok időd vesznek el a tanár idejéből, és ez visszafogja a többi gyereket.

Az mindegy, hogy autista-e a gyermeked vagy sem. Neked kell megtanítanod, hogy mivel töltse meg az életét felnőttként.

Egy amerikai városka középiskolájában Mackenzie Torcello autista diákot az osztálytársai állandó megfélemlítésben tartották. Ezért kérte, hogy ne kelljen velük együtt ballagnia.

Nyolc éves volt Kati, az autista kislány, amikor az osztályunkba jött. Rengeteg területen volt lemaradása. Beszéde érthetetlen, mozgása villámgyors, keze ügyetlen volt. A szüleivel összeállítottunk egy fejlesztési tervet, amiben fontosság szerint sorba rendeztük a feladatokat.

Három évesen egy sarokban üldögélve előre-hátra hintázott és sikoltozott. Tavaly szeptemberben, negyvenkét évesen lerajzolta Köln látképét, amit most egy millióért árul magyar sógorával. Erről szülei a 70-es években álmodni sem mertek.

A kínai Atuler és a környékén lévő falvak gyermekei havonta kétszer másznak fel a sulijukhoz, amit a közeli hegycsúcsra építettek. Ehhez két órát kell gyalogolniuk hegyi terepen és közben 800 métert mászniuk a meredek és életveszélyes sziklafalon. A szülők felváltva kísérik őket.

Mi a TOM? A képen jól látszik. Az 1. és a 2. autista játékos nem azért nem bújt a fa mögé, mert bolond vagy buta /ahogyan azt elég sokan gondolják/, hanem csak azért, mert az anyatermészet mélyre dugta – tehát nem kihagyta – bennük azt a képességet, amivel felismerhetnék, mire gondolhat a társuk.…