Egy amerikai városka középiskolájában Mackenzie Torcello autista diákot az osztálytársai állandó megfélemlítésben tartották. Ezért kérte, hogy ne kelljen velük együtt ballagnia.

A középiskola vezetősége jól tudta, hogy az autizmussal élő lányt az évek alatt folyamatosan zaklatták. Olyan részleteket nem találtunk, hogy mit tettek ennek megakadályozásáért, de a lány az utolsó évét a könyvtárban tölthette magánórákon. Ott külön, egyedül tanították a tanárok.

A többieknek múlt hét péntek este, neki szerda délután tartották meg ünnepélyes keretek között a ballagóját. Ugyanúgy voltak ott tanárok, tanácsadók, meghívott vendégek, csak a tanulók hiányoztak.

"A megfélemlítés, a kinevetés, a gúnyolódás. Egyáltalán nem éreztem jól magam a közelükben."

Fotós szeretne lenni. Hogy milyen suliban? Az tuti, hogy azt egy könyvtárban nehezebb lesz elsajátítania.  

Egy suli számára /és persze az adófizetők számára/ a legbonyolultabb és a legdrágább megoldás, ha egy autista diáknak magántanulóként minden tantárgyból magánórákat kell biztosítani. Nálunk ezt kétféleképpen finanszírozzák: az egyik, ha az igazgató javasolja, akkor a suli fizeti a tanárt és biztosítja a helyet; a másik, ha a szülő kéri, akkor neki kell megoldania az otthoni órákat.

Nem volna sokkal egyszerűbb, olcsóbb, örömmel telibb, ha ezeket a pénzeket a még 4-6 éves autista gyerekek fejlesztésébe tolnák?