Aztán apró köveket öntött a labdákkal teli üvegbe. A kövek megtöltötték a labdák közötti rést. Megkérdezte a diákokat, hogy tele van-e az üveg. Újra egyetértettek.

Majd homokot öntött az üvegbe. A homok megtöltötte a labdák és a kavics közötti üres helyet. Újra megkérdezte az osztályt, hogy tele van-e az üveg. A diákok egyetértettek abban, hogy technikailag tele van.

Végül a tanár előhúzott két sört az asztal alól, és mindkettőt beleöntötte az üvegbe, hogy kitöltse a homok közötti üres teret.

A diákok elkezdtek nevetni, azon csodálkozva, hogy meddig megy ez.

A tanár megvárta, míg a nevetés abbamarad.

"Azt akarom, hogy felismerjétek: ez az üveg az életeteket mutatja. A labdák a fontos dolgokat jelölik. Családot, egészséget, barátokat, szenvedélyeteket. Ha minden más elveszne, és csak ők maradnának, az élet még teljes lenne. A kavicsok olyan dolgokat képviselnek, amik számítanak az életben, úgy mint munka, ház és autó. A homok pedig minden mást jelöl. A kis dolgokat. Ha a homokot teszed be elsőként, nem marad hely a kavicsnak és a labdáknak.

Ugyanez vonatkozik az életre. Ha minden időnket és energiánkat a kis dolgokra fordítjuk, soha nem marad hely a legfontosabb dolgokra. Figyeljetek az élet fontos dolgaira.

Élvezzétek a családdal töltött időt. Menjetek el vacsorázni házastársatokkal. Játszatok gyerekeitekkel. MINDIG lesz idő kitakarítani a házat vagy vásárolni.

Előbb a labdákra figyeljetek - azokra a dolgokra, amik számítanak. A többi csak homok. Mehettek."

Mielőtt a diákok elmentek, egyikük felkiáltott.

"Soha nem említette, mit jelent a sör!"

A professzor mosolygott.

"Nos, örülök, hogy megkérdezte. A sör csak azt mutatja, hogy nem számít mennyire tűnhet telinek az élet, mindig van idő egy sörre egy baráttal."