A válasz egyszerű: az adott diák szintjén kell bemutatni, szemléltetni, elmagyarázni. Nem egyszerű ezt kivitelezni egy normál általános iskolában sem. Úgy, hogy azt megértse az alsós és ne unja szét magát a felsős.

A helyzetet bonyolítja, ha olyan a suli, ahol az IQ - ami alapján hazánkban iskolát kap a gyerek - 70 alatt stagnál, ingadozik, vagy a körül "hullámvasutazik". A sulink ilyen.

Az 1848. március 15-én történtekre való megemlékezést az auti csoportunk kapta feladatként még a tanév elején. Sokat gondolkoztunk, hogyan tudnánk minél több fejlesztendő területet bevonni és történelmi ismeretet elsajátíttatni. Azon a bizonyos SZINTEN.

Ezért írtunk egy színdarabot a hat gyerekünknek a képességeikhez igazítva. A történet főszereplői két nagy fiú, akik Pestről érkeznek haza a szülői házba 1848. március végén. Otthon az apjuk, az édesanyjuk és két öccsük nagyon örül az érkezésüknek. Asztalhoz ülnek és megbeszélik mi történt 15-én Pesten.

A történések szemléltetéséhez készítettünk egy ppt-t, amelyből a 12 pont képeit láthatod. Ezt akkor látta a diákközönség, amikor a nagyobbik fiú felolvasta az Életképekből Jókai cikkét és közben az egérrel váltogatta azokat.

A gyerekeink előadása pontosan tíz perces. Ehhez jött még a kezdés előtti gyülekező 2-5 perce, a Himnusz, a Bánk bánból egy részlet és a Szózat. Így összesen 20-22 percet kellett auti diákjainknak koncentráltan figyelni, és a gyereknézőknek csendben végig nézni. Ennyi idő pont megfelelő volt.

A színdarab kellékeit minimál stílusban vittük. Ezeket csak is a gyerekeink készítették.

Túlzás lenne azt gondolni, hogy ezek alapján mindent megértettek a tanulók. Közelebb vittük hozzájuk a témát.

A srácok előadása a facebook oldalunkon megtekinthető.