„Apuka! Mit hoz a Mikulás a gyermekének? – Az én fiam autót fog kapni.” A pedagógus és a szülő együttműködése nem kérdés, ha a gyermekről van szó. Egy jó óvó bácsi, tanító néni felteszi ezt az októberi-novemberi kérdést anyunak, apunak: Mit fog kapni Jancsika a Mikulástól? Ezzel megelőzhető az autista Jancsika kiborulása a csizmából kikandikáló piros autó láttán.

Ez történhet, ha pontatlanok a dolgok:

Minden óvónő, dajka jól tudja, hogy Jancsika csak a kék autóval hajlandó játszani. És azért képes addig üvölteni, míg azt oda nem adják neki.

Igen ám, de ezt apu nem tudja, vagyis nem így. Anyunak mindig csak annyit mondanak, hogy Jancsika mindenért kiabál. Anyu pedig így adja tovább az infót apunak: Ma sem bírtak a gyerekeddel.

Apu azt szeretné, ha az idei Mikulás ajándéknak a kisfia mosolyogva örülne. Megveszi a kisautót, ami véletlenül sem kék, mivel ő egyébként nem szereti azt a színt.

Hatodika reggelét az egész család izgatottan várja. A többség Jancsika öröméért, Jancsika a beígért autóért. Jancsika időben, 4-kor felébred és siet az ablakhoz, mint Bogyó, a csigafiú. Míg Bogyó az ajándékát nem találja, addig ő csalódottan látja a piros autót. Mindkettő sírásba kezd, de a Jancsikáé gyorsan átmegy csizmacsapkodásba. A következő négy órában a kimerülésig folytatja. Aztán valahogy becsekkolnak az oviba. A folyosóvégi csoportszobában az óvó néni a hangokból már tudja, hogy Jancsika nem kék autót kapott.

Így viszont megtörténhet a csoda:

Anyutól nem kérdezi meg senki, hogy mit fog kapni Jancsika, de ő megmondja Piroska óvónőnek és elküldi a piroskakukacpirosoviponthura is a kék autó pontos linkjét. Így Piroska néni már tudja mi az ajándék, annak a színét, a formáját és a méretét, sőt még az értékét is. Attól kezdve beszélget róla Jancsikának, később a társait is bevonja. Lerajzolják, megépítik, becsomagolják, kibontják. Otthon anyu apuval megrendelteti még időben a KÉK kocsit. … Jancsika vidáman lép be a csoportszobába.

Apu anyukája is beszél az óvó nénivel. „Kedveském! Az unokám a Jézuskámtól egy kirakót kap az ember életszakaszairól. Kérem, segítsen, hogy megszeresse, vágyjon rá karácsonyig.”

Papó megajándékozza a szomszéd kisfiút egy ilyen kirakóval, bízva abban, hogy erősödik a két fiú „barátsága” is. Jól tudja, hogy a barátsággal járó ”+”azt semmilyen tanár, fejlesztő nem tudja pótolni.

Az érték fontos tényező. Nem a gyermeknek, mivel ő úgy tudja, hogy a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékokat, amiért nem kell fizetni anyuéknak. Tehát ingyen van. „Anyu nem baj, ha nincs pénzed. Ez ingyen van.” Ekkor a szülőnek kicsit mérlegre kell tenni a valóságot és a hitet.

Érdemes elkerülni a felesleges dührohamot. Gyakorolni kell a csalódottság elviselését is, de nem ilyenkor célszerű, amikor a gyermek megutálhatja az életre kelt egyik legszebb mesebeli hőst, vagy az egész karácsonyt.

És ne felejtsenek el a szülők karácsonytól-karácsonyig minden nap TÁRSALOGNI autista gyermekükkel is. (Ha a gyermeki társalgási kedv anyuval és apuval elszáll, akkor azt nagyon-nagyon nehéz visszahozni.)

(Társasjátékunk hasonlóakra épül: szín, forma, érték: pampampam.hu )