Egy autista sportoló szinte minden olimpián indulhat. Versenyezhet az olimpiai játékokon, az ifjúsági olimpiai játékokon, a paralimpián, a speciális olimpián és a siketlimpián (csak ha siket is). A paralimpián és a speciális olimpián az autizmussal élőknek nincsen külön kategóriájuk, egyszerűen az értelmi sérültekhez tartoznak. Így mindkét olimpián kvalifikáltathatják magukat, mivel erre csak az értelmi sérülteknek van lehetősége. A mozgássérültek és a látássérültek csak a paralimpián mérhetik össze erejüket.

A fogyatékkal élő versenyzőnek egészségügyi és/vagy pszichológiai kvalifikációs vizsgálaton kell bizonyítania, hogy elismert károsodása van és megfelel az előírt minimális fogyatékossági kritériumoknak. Alapvető, hogy a károsodásának befolyásolnia kell a teljesítményét az adott sportágban. A beválogatottakat kategorizálják, majd – az egyenlő verseny biztosítása érdekében – osztályokba sorolják, annak megfelelően, hogy a minél hasonlóbbak versenyezhessenek egymással. Ha egy sportolónak több fogyatékossága is van, akkor ki kell választania, hogy melyik fogyatékosságával kíván versenybe szállni – a többit nem veszik figyelembe. Ha egy fogyatékosság gyakori társbetegséggel társul, akkor az elsődlegessel indulhat. (Vannak még egyéb feltételek, különbségek, de azokról máskor-hol.)

A többségi olimpiára bármelyik autista futó kijuthat, amennyiben valamelyik kvalifikációs versenyt megnyeri. Nincs szükség autizmus vizsgálatra. Az is előfordul, hogy a versenyző nem is tud az autizmusáról, csak később derül ki. Így volt ezzel a háromszoros olimpikon, Chris Morgan is.

Chris Morgan

„A gondolkodásmódom és a részletekre való odafigyelésem alapvetően a sikerfaktoraim. Az autizmusom tett sikeressé. A neurodiverzitásomat inkább ajándéknak tekintem, mint fogyatékosságnak. Ennek ára van, de nagy haszna is.”

Mindig tudta, hogy különbözik evezős társaitól, gyakran kizárták és kirekesztették. Amikor 28 évesen diagnosztizálták autizmussal, a dolgok javulni kezdtek.

Egy autistának a paralimpiára vagy a speciális olimpiára való kijutás és osztályozás járhat hosszadalmasabb procedúrával. Alapvetően az autizmus és az intelligencia megállapítása szükséges. Az autizmust 18 éves kor előtt kell, hogy diagnosztizálják. (Minél korábban derítik ki, annál könnyebb.) A bonyodalmak az értelmi sérülteknek megadott IQ ponthatárokkal kezdődnek. Különböző számokkal dolgozik a World Health Organization, az American Association on Intellectual and Developmental Disabilities és az INAS (For para-athletes with an intellectual disability). Az utóbbi utódja a Virtus, aminek a szabályrendszerét alkalmazzák a nemzetközi versenyeken, tehát a paralimpián is. A WHO és az AAIDD 69-70 IQ alatt, a Virtus 75 alatt sorolja a sportolókat az értelmi sérültek közé (II-1). Ráadásul a Virtus létrehozott egy II-3-as kategóriát, azoknak az autista sportolóknak, akiknek az IQ-ja 75 felett van (őket magasan funkcionáló autistának tekinti), vagy nincsenek értelmi fogyatékossággal diagnosztizálva.

/+ hová sorolják az autizmust? BNO 10 és a DSM V/

Mennyire fontos, hogy pontosan legyen megmérve az intelligencia szint?

Mikey Branningan

Mikey Brannigan 1500 méteres síkfutásban aranyérmes lett Rio-ban, amit Tokióban szeretne megvédeni. A tokiói olimpiai falun kívül edzője (aki saját költségén utazhatott ki) kíséri, segíti. Viszont azon belül egy másik autista sportoló édesanyja fog ráfigyelni. Állandó felügyeletet igényel. Bármennyire néz ki felnőttesen, döntéseit egy 6-11 éves gyerek szintjén hozza meg.

Kanami Furukawa

Kanami Furukawa mottói: Ne add fel!, Élvezd a játékot! és Magadra koncentrálj!. Amikor pingpongozni kezdett nem emlékezett a felszerelések nevére, a szakszavakra, a szabályokra. De társai bátorították és támogatták. És ma ő is szervál az aranyért.

Dai Tokairin

Dai Tokairin 2016-ban nem jutott ki az olimpiára. Nagyon nehezen viselte. Azóta magabiztos úszó lett. A megpróbáltatások idején a szülei támogatták. Apja tanácsára naplót írt napi sikereiről, örömeiről. Ennek hatására csökkent a negativizmusa, és erősödött a pozitív lelkiállapota.

„Hálás vagyok azért, mert mindig mellettem állnak és ösztönöznek".

Hozzátette: „Lehet néha sok gondot okozok nekik.”

Ma megmérettetik a fővárosában.

---

Minden szülő, aki gyermekét (legyen az autista vagy nem autista) szépen neveli, aranyérmet érdemel.

Đinh Vũ Tùng Lâm és a szülei

Az általános iskolai első napján, 2009 -ben, Đinh Vũ Tùng Lâm -ot hazaküldték, miután megharapta egyik osztálytársa fülét. A tanára azt mondta, hogy többé nem járhat oda.

Számos suliból elutasították. Végül az egyikbe csak úgy vették fel, ha az anya vállalta, hogy autista fia mellé beül a tanórákra. Ez nagyon gyakran szívszorító lehetett, amikor szünetben látta, hogy gyermeke próbál az osztálytársaival játszani, de egyszerűen lekoptatják.

Az anyuka hamar rájött, hogy az akadémikus tanulás kevés a valódi élethez, ennél sokkal többre van szükség: társaságra, barátokra. Ezért azt találta ki, hogy meghívja az osztálytársakat a házukba, és főz nekik. Azt is felajánlotta a többi szülőnek, hogy összegyűjti a gyerekeiket a suli után és hazaviszi őket. Néha még a moziba is elvitte őket.

Lâm elkezdett barátkozni. Igazán jó barátokat szerzett, akik azóta is vele vannak.

És ez a srác a múlt hónapban ezüstérmet szerzett a 62. Nemzetközi Matematikai Olimpián. Lâm szerint az érmet anyjának kellett volna átadni, aki az elmúlt tizennyolc évben támogatta.

„Ő az édesanyám, a barátom, a védelmezőm. Neki köszönhetem, amit eddig elértem.”