Kinek volt rosszabb: a repülő utasainak, az anyukának vagy a kisfiának?
Egy kisfiú tavaly a szüleivel Németországból New Yorkba repült. Az út nyolc órás volt. Az egyik utas felvette, ahogyan a kisfiú tele energiával, végig a repülés alatt fel-alá mászkált a gépen és hangosan visítozott.
A videón látható, hogy az utasok befogták a fülüket, a kisfiú felült az ülések tetejére, rugdosta a mennyezetet, mászkált a folyosón. Az anyuka kérte: „Nyugodj meg kicsim!”, de sajnos ez nem használt.
Továbbá az anyuka kérte a légiutaskísérőt, hogy gyermeke használhassa a Wifit a tablethez, amin játszhatna, de ugye az internet a repülés során le van tiltva.
Azt nem tudni pontosan, hogy az anyuka közölte-e, hogy kisfia miért viselkedett úgy. A személyzet próbált segíteni az anyukának és a többi utasnak. Mindhiába.
Az utasok reménykedtek, hogy hamarosan csak elfárad, megnyugszik a kis srác, de csalódniuk kellett.
Így azt sem tudni, hogy a kisfiúnak van-e valamilyen fogyatékossága. Több utas megjegyezte, hogy lehet autista. A viselkedése alapján akár az is lehetne. /Korábbi posztunkban hasonló viselkedést produkált egy kislány az esti lefekvésénél./
A kommentelőkből két nagy csoport alakult.
Az egyik szerint: le kellett volna szállítani őket, régimódi fegyelmezési módszereket kellett volna alkalmazni, ha tudják, hogy ez nem betegségből fakad, hanem egyszerűen a rossz nevelésből.
A másik csoport szerint: a szülő nem tehet arról, nem szabad elítélni az anyukát, a kisfiúnak több segítségre lenne szüksége.
Forrás: DailyMail
Nem egyszerű a helyzet.
Három évvel ezelőtt Izraelből egy család Zürichbe repült. Utazás előtt két hónappal már elkezdték autista gyermekük felkészítését a repülésre. A genfi átszállásig minden rendben volt, ám a második repülőn a gyermek elkezdett hangosan sírni. Nem tudták megnyugtatni.
A személyzet a többi utas elnézését kérte a kellemetlenségekért, ám a családtól nem kérdezték meg, hogy szükségük van-e valamire – mondta az édesanya.
Majd felszállás előtt leszállították a családot, a jegyüket törölték (amiért 2050 $ fizettek). A család haza már egy másik légitársasággal utazott.
Korábban már fontolóra vették légitársaságok, hogy „gyerekmentes” járatokat indítsanak. Ám, ha csak az ehhez hasonló viselkedések elkerülése miatt tennék azt, az nem lenne megoldás, mivel ilyet felnőtt ember is tud produkálni.
Megkönnyíthetné mindenki helyzetét, ha a szülők /vagy az érintett felnőttek előre tájékoztatnák a légitársaságot, hogy gyermekük/önmaguk autista és bizonyos viselkedésproblémák előfordulhatnak.