Réges-régen történt. Talán igaz sem volt.

Egy egész nagycsalád várta az új utód, tesó érkezését. Sajnos sokkal hamarabb érkezett, mint kellett volna. Ám a 24 hétre született gyermek életben maradt. Teltek-múltak az évek és a Júlia ifjú lánnyá cseperedett.

A szerető és támogató családi környezet segítségével szinte teljes életet élhetett. A rendszeres fejlesztésekkel súrolták a csoda határait. Egyszer az is kiderült, hogy autizmusa is van, de már az sem tudta a szüleit megrendíteni.

Beszélni nem tanult meg, de kialakított egy saját jelrendszert, amivel képes volt otthonában és az iskolában megértetni magát.

Nagyon szeretet játékbabákkal játszani. Egyik szülinapján az anyukája azt mondta, ha tehetné, megvenné neki az összes babát, amit csak árulnak.

- Júlia! Te mit szeretnél? – kérdezte.

- Szívet formált a két kezéből, majd a szájára mutatott és tátogott.

Anyukája szeme könnybe lábadt, megszólalni sem bírt, …

Mit is lehetett volna erre mondania?