A tűzoltó apuka nem bírta és elment. Az anyukának bírnia kell és maradni a kék-zöld foltjaival együtt. A hat éves autista gyermekük pedig mászik és dühöng.

Sharon, az édesanya egy percre sem hagyhatja egyedül fiát, Ethant, aki másfél éves kora óta felmászik mindenre. Feláll a radiátorra, felhúzza magát a kilincsen, még a fali képeket is felhasználja a mászáshoz. Tizenöt hónaposan diagnosztizálták autizmussal.

A legrosszabb, amikor kiszökik a hátsó ajtón, hogy felmásszon a csatornán. Meglepő módon eddig nagyobb sérülése nem volt, csak két tejfogát térdelte ki három évesen.

„Egyszer már félig kint volt az emeleti ablakból, amikor még éppen el tudtam kapni. Azóta minden ablak zárva van.”

Az anyuka karja és lába van tele karcolásokkal, hegekkel, harapásokkal, amit a fia akkor okoz, amikor meg akarja akadályozni a mászását. Ilyenkor üt, rúg, fejel. Ethan pedig állandóan mászni akar.

Az egészben a legszívszaggatóbb, hogy a tűzoltó apuka tavaly lelépett. Nem bírta elviselni fiuk viselkedését. Otthagyta a kislányukat is.

Ethan és 36 éves anyukája, Sharon.

Ilyenkor a szülők egyike ki tud lépni. De vajon melyikük? A gyorsabb? Az erősebb? Vagy mindkettő? És jöhet az állami gondozás, amiről korábban írtunk.

Sharon magányos fia viselkedése miatt. Házuk inkább hasonlít egy börtönhöz, mint egy otthonhoz. Minden kulcsra zárva, reteszelve, beriasztózva.

Annyira elzárva érzi magát, hogy a DailyMail-ben kért segítséget szakértőktől. Mindenféle jó tanácsot kapott: „a borzasztóan rosszfiútól - a legyen hegymászóig”. A több évtizedes tapasztalatokkal bírók sem láttak még hasonlót.

Sharon úgy gondolja, hogy jól felkészült a gyermekvállalásra. Azonban hozzáteszi, hogy nagyon szereti a fiát, de erre semmi nem tudja felkészíteni a szülőt. Élete két szakaszra tagolódik: az Ethan előttire és az Ethannel együtt töltöttre. A kettő teljesen különbözik egymástól.

Ma Sharon, aki valaha imádott futni, rajzolni, társalogni a családdal és a barátokkal, 24 órás támogatást nyújt fiának. Még éjszaka sincs nyugta, mert Ethan keveset alszik.

„Gyakran felébred az éjszaka közepén és órákig járkál körbe-körbe a szobájában.”

Nincs pihenő idő. A kisfiú nem tud megülni és nézni a tévét vagy mesét hallgatni. Pelenkát hord, beszédértése szinte nulla és egy speciális suliba jár.

„Időnként odafordítja a fejét, amikor a nevén szólítom, de senki sem biztos abban, hogy Ethan érti a saját nevét. Egyszerű utasításokat sem ért, mint például a ’nem’. Csak egy szót ’menj’. Gyakran az egyetlen módja, hogy megakadályozzam, hogy valami veszélyeset csináljon, hogy megfogom és elhúzom onnan.”

Teljesen felesleges neki magyarázni. Csak egy parkba járnak egy kerekesszékkel, amibe Ethan be van kötve.

„Ő nem jár, csak fut és mászik. Hihetetlenül gyors és elképesztően mozgékony. Egy pillanatra sem fordíthatok hátat neki. A fára csak úgy felsüvít. A veszélyt nem érti vagy nem érez félelmet, és fogalma sincs, hogy az utak veszélyesek vagy nem kéne odamenni egy vicsorító kutyához. Nem érti, hogy mit mondasz, ezért a viselkedését nem tudod kontrollálni.”

Otthonukban minden biztonságos. Ami lehet az puha. Nincs polc, nincs asztal. Viszont vannak kamerák, amit Sharon a mobilján tud nézni. Ami a normális családi kapcsolatot illeti, például karácsonyt, szülinapi bulikat, csónakázást, azokat lehetetlen megtartani.

„Nem tudjuk meglátogatni a barátokat vagy a családot. Az ünnepek tele vannak aggodalommal, mivel a hotelszobák, villák vagy faházak nem megfelelőek Ethan számára. Úgy tűnik, hogy teljesen összefonódott a kerekesszékkel, de sajnos ez az egyetlen módja, hogy kimozduljunk.

Mászásra született. Nem tudjuk miért, a dokik szerint a magasság érzésének a megszállottja. Ha megpróbálom megállítani, akkor feldühödik. Nem úgy egyszerűen, hanem fizikailag letámad. Még nyáron is hosszú felsőket és farmert hordok, hogy a hegek és zúzódások ne látszódjanak.”

A mászáson kívül még az édesanyja megszállottja. Ugyanis éjjel-nappal mindig mellette akar lenni, vagy legalábbis tudni, hogy hol van. Ez volt a másik ok, amiért a házassága felbomlott Richarddal. Sharon legrosszabb félelme, hogy fiát bezárják egy intézetbe vagy totál benyugtatózzák. A férj nem bírta ezeket és kilépett. De még mindig szeretik egymást, és Sharon szerint egy nagyszerű apa.

Az utolsó csepp a pohárban Ethan tavaly júniusi kirívóan durva agresszivitása volt. Rendszeresek voltak kirohanásai, köpködései, elfutásai. Végül az a család is, amelyik hetente egyszer vigyázott Ethanre, hirtelen bejelentette: ők nem bírják tovább, többet ne vigyék oda.

„Igen, nagyon dühös vagyok, amiért magamra hagyott. Tényleg nem tudom, hogy összejövünk-e még. Persze megértem miért hagyott el egy ilyen családot, de ez még mindig nagyon nehéz. Bűntudatot érzek, hogy nincs elég időm a lányomra a fiam miatt.”

2013-ban megszületett a lányuk, Sienna.

„Idegőrlő időszak volt. Egy ideig a dokik azt hitték, hogy Sienna is autista. Lábújhegyezett, ahogyan Ethan. De szerencsére, amikor bölcsis lett, nyilvánvalóvá vált, hogy csak a tesóját utánozta. Ő egy normális kislány. Bármit is hozzon a jövő, úgy érzem, hogy okkal küldték nekem Ethant. Jobban szeretem őt, mint valaha. Mindig mellette leszek. Tavaly, amikor Richard elhagyott, mélypontra kerültem. Azon töprengtem, hogy mit tettem, amivel ezt kiérdemeltem. Most már gyakorlatiasabb vagyok. Ha Ethan fel akar mászni a szekrényre, engedem. Még akkor is, ha az veszélyes.”

Forrás: DailyMail

Az, hogy Ethan felnőtt korára hegymászó legyen szerintünk sem rossz gondolat, de addig hosszú utat kell bejárni a „bárhová-bármikor felmászomtól – csak ide és most mászhatsz felig”. Ez simán kivitelezhető egy-két év alatt. Ilyenkor az anyukának kell dönteni: most kemény két év és utána pihentebb kamaszkor vagy most tutujgatás és még rosszabb felnőttkor.