Egy durván elhízott autista férfi az elmúlt évben megszabadult jelenlegi testsúlyával megegyező feleslegétől, ami egy nem várt problémát eredményezett. Állítása szerint erre még az orvosok sem figyelmeztették.

Jordan Martínez, az Asperger-szindrómás, vagyis autista férfi egy csoport segítségével lefogyott hetvenhét kilógrammot, de most ismét támogatásra van szüksége. Szerinte most „úgy néz ki, mint egy zsák krumpli” a hasán lógó bőre miatt.

Kicsinek is túlsúlyos volt. Gyerekként könyörtelenül szívatták a társai a suliban. Ő volt „a kövér, furcsa gyerek”, aki mindig egyedül ebédelt a sarokban. Tizenhárom éves volt, amikor megállapították az autizmusát.

Persze ez semmit sem változtatott a felek viselkedésében. A srácok ugyanúgy cukkolták, Jordan egyre jobban szorongott, a tanító néni pedig … Hát igen, a tanító néni vajon mit csinált a diagnózis előtt és után. Jelek szerint ugyanazt: vagy semmit, észre sem vette a harmincfős osztályban, vagy rászólt a fiúkra, hogy ejnye-bejnye, és kiosztott néhány intőt, ami megint csak annyit ért, mint … Jordan pedig talán kevesebbet kapott a szünetben, de a suli kapun túl annál többet.

Miért nem tették át „szegregált intézménybe”? Vagyis olyan suliba, ahol hozzá hasonló gyerekek járnak. Ugyan már! Nehogy azt hidd, hogy ott nem fogták volna ki! Dehogyisnem! Kivéve, mint minden iskolában, ha jó tanító nénit és bácsit kap!

Mi ebből a tanulság?

Jordan magányában, az állandó gúnyolódások könnyebb elviselése miatt enni kezdett. Na nem zöldségféléket! Csokit, chipset, miegymást. Mindent, ami a súlygyarapodásának és az „életevégének” kedvezett. Rafkós volt az auti srác, mert a befalt dolgok csomagolásait jól elrejtette édesanyja szeme elől.

Így súlya és bőre csak egyre nőt. Tizenegy évesen hetven, tizenöt évesen kilencvenöt, a huszadik szülinapján százhatvan kilót nyomott.

Ne hogy azt hidd, hogy ez zavarta! A családja kérte, hogy fogyjon le, de őt ez sem érdekelte. Egészen egy orvosi rutinvizsgálatig, ahol a doki a tenyérében lévő papírok számaiból megjósolta neki a jövőjét. Ha nem változtat, akkor nem éri meg a harmincat és nem kell többé XXXXXL-es nadrágot vennie.

Vagyis kevesebb, mint tíz éve van hátra. Megijedhetett, ezért elhatározta, hogy lefogy, hogy megmentse a saját életét.

Jordan csatlakozott a helyi Slimming World fogyókúrás csoporthoz, ahol az első héten leadott öt kilót, a következő egy év alatt pedig hetvenhetet.

Súlyos árat fizetett ezért. Eltüntetett magáról hetvenhét kilót, de a hasán lévő lógó bőr bizony az ott maradt. Azt állítja, hogy az orvosok nem mondták, hogy a dereka kisebb lesz, de a bőre nem feltétlenül fog vele együtt zsugorodni.  

"Nem tudok tükörbe nézni. Úgy nézek ki, mint egy zsák burgonya, nem vehetek fel hozzám illő ruhát, mert a hasamat fel kell tekernem. Ez szörnyű."

Január óta adományt gyűjt a két és fél milliós műtétjére. Mostanáig húszan összesen 330 fontot, kb. 110 ezer Ft-ot utaltak a számlájára. Szerinte ez nem kozmetikai műtét. Számára „életét megváltoztató” beavatkozás, amely reményei szerint a végső fejezet lesz a fogyókúrás útján.

"Amikor gyerek voltam, senki sem barátkozott velem. Én voltam a kövér gyerek, aki a sarokban ült és egyedül evett. Az étel megnyugtatott, amikor folyton zaklattak. Anyám mindig egészséges ételeket adott nekem. De a dugi evéseimről nem tudott. Soha nem dobtam a kukába a csokis papírt. Elrejtettem azokat a házban, és azt hittem, hogy az anyukám soha nem találja meg."

Ahogy idősebb lett és részmunkaidős állást kapott, a fizetését is kajára költötte. Képes volt még éjfélkor is kínait rendelni. Napi ötezer kalóriát becsorgatott a nulla mozgása mellé.  

 "Még mindig az a személy vagyok, aki korábban voltam. Utálok segítséget kérni, de sajnos nincs választásom."

A munkánk során mi is találkoztunk nem ennyire szélsőséges, de hasonló esetekkel. Kedves anyuka, apuka! Jól válaszd meg gyermekednek a sulit!

Autizmusban jobb megelőzni a problémát!

Forrás: Mirror