Nem várt hozadéka lett a Comenius projektünk utazásainak. A külföldi partneriskoláknál tett látogatásokról visszatérve mindig élménybeszámolót tartottunk a srácoknak.

Tele mimikával, érzelmekkel, hevesen adtuk elő az utazások élményeit. Imádták a gyerekek! Főleg az ajándékosztást.

Egyikőjüknek annyira megtetszettek az országok, hogy szabadidőben csak a hozott prospektusokat nézegette /Luxemburg, Ely, Lleida, Solingen, Nagybánya, Sieradz, Isztambul/.

Aztán jöttek az újabb kérdései: "Hol voltál még Robi? Milyen messze van az? Hogy mentél el oda? Kivel voltál? Mártival?. Soroltam a városokat, a kilómétereket, a repülő méreteket. Mindenfélét.
Jancsi röpült a boldogságtól ezek hallatán.

Persze ezt tovább vitte, otthon megkérdezte: "Apa, elmegyünk Luxemburgba?" Az apuka szíve majd meg hasadt. Tudta, hogy gyermeke mennyire örülne neki. De azt is tudta, hogy ezt nem tudja teljesíteni.

Az auti kisfiú a földrajzi határokat nem ismeri, így az apukának nagyszerű ötlete támadt: amikor hétvégenként kirándulni mennek egy távolabbi helyre, akkor azokat ő elnevezi országoknak.

Így Jancsika is örül, egész napja nyugalommal és mosollyal teli, valamint az apuka is boldog auti gyermekét látva és nyugalom tölti meg lelkét.

Hazugság ez?

"Robi! Tudod hová megyek a hétvégén? Dániába, ha a JÓ ISTEN megsegít!" :))))))))))))