A ”Mostanában történt” táblánkra ma kikerült a tegnap készült fényképünk: az Aradi vértanúk emlékparkjának átadó ünnepsége. Hat autista nebulónkkal két kilométert sétáltunk a szép, őszi időben a tankerületünk kertjéig.

Pontosan érkeztünk. Az egy órás műsort idegenekkel körülvéve, fegyelmezetten, csöndben, ingadozó türelemmel és figyelemmel végig állták és hallgatták; ami nagy erőfeszítés, óriási teljesítmény részükről.

Sokan alig sétálnak a szüleikkel, ami meglátszik az állóképességükben és az utcai közlekedésükben. Mi rendszeresen sétálunk velük, de az kevés. Vannak területek, amiket a szülőnek is gyakorolni kell a gyermekükkel együtt. A séta és a közlekedés ide tartozik – mindig az adott autista gyermekhez igazítva.

Szabó László, a Nyírbátori Tankerület igazgatója és az emlékpark megálmodója, elmesélte az 1849. október 6-ai eseményeket. A 165 évvel ezelőtt, Aradon történtek megértése nagyobb korosztályú, nem autistáknak is komoly feladat.

Indulás előtt beszélgettünk a témáról a készített prezentációnk segítségével.

A fő célunk az volt, hogy a gyerekek legalább egy lényeges elemet megértsenek és örömmel idézzék fel. Mind a hat gyermeknek volt egyénre szabott kérdésünk és válaszunk. Kiemeltük, hogy a katonák mennyire szerették a hazájukat és milyen bátran viselkedtek az utolsó leheletükig. Azonban hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy megértsék és rutinosan használják a ”régen” és ”ma” időhatározókat.

A srácaink tekintete kalandozott. Csongor nagyon megörült, amikor ismerős arcot fedezett fel a konferansziéban: Márton Ildikó tanító nénit, aki már többször volt az osztályunk vendége a tanítványaival a Nyírbátori Református Általános Iskolából. A beszédeket és az előadásokat követő tapsok pillanataiban megmozgathatták magukat – ami szintén társadalmilag elfogadott.

Sokan megkérdezik: mi értelme van autista gyerekeket ilyen ünnepségekre elvinni. Szerintünk ez nem is kérdés. A mindennapi életben számtalanszor van kisebb-nagyobb rendezvény, amin meg kell jelennie a családnak, az osztálynak, a baráti társaságnak. Ha jól előkészítjük és irányítjuk a történéseket, akkor kellemessé is válhat.