Autista csoportunkba jár egy autizmusban súlyosan érintett, nem beszélő kamasz nagylány. A tavalyi tanév vége felé nagyon gyakran rágta a bútorokat, a falak sarkát, a laminált kártyákat az otthonában és az iskolában egyaránt. Tiltó kártyákat helyeztünk ezekre a helyekre, amelyek némileg csökkentették ezt a cselekvését.

A nyári szünetről visszatérve még hevesebben folytatta a rágást, gyakran nyúlkált a szájában és nagyra nyitotta. Akkor már biztosak voltunk abban, hogy fáj a foga, és ezt így jelzi felénk. Javasoltuk az anyukájának, hogy vigye el fogászatra. Elmondta, hogy még soha nem voltak fogorvosnál, tart tőle, és majd hátha el is múlik.

Persze nem szűnt meg. Ismét kértük a szülőket, hogy vigyék el fogorvoshoz. „Jó elvisszük, de hová? Nem ismerünk senkit!” – mondta az anyuka. Elkezdtünk keresgetni. Néhány rendelőben érdeklődtünk, de mikor meghallották, hogy egy autista lányról van szó, elirányítottak.

Akkortájt járt egy súlyosan, halmozottan fogyatékos iskolai tanulónk Nyíregyházára a Jósa András Oktató Kórház Szájsebészeti Osztályára. Dr. Covesan Sorin látta el úgy, mint a többi betegét.

Így ajánlottuk az anyukának, hogy őt keressék fel. Telefonon egyeztettek időpontot. Az első alkalommal állapotfelmérést tartottak és megbeszélték a továbbiakat. Két fog okozta a nagylány fájdalmát. A doktor úr azt javasolta, hogy bódításos eljárásban kihúzza azokat. Így is történt. A nagylány fogfájása megszűnt, nyugodtabbá vált.

Azóta már Dr. Covesan Sorin több tanulónk fogait is kezelte.