A Panda, a Gemini és az Autista gyermek közös titka
Zúg a gép, a dob pörög. A nappali közepén a kisgyermek nem a drága autókkal játszik, hanem a fürdőszobában ül a kövön, és hipnotizálva nézi a mosógép üvegajtaját. Percekig, néha fél óráig is csak figyeli a ruhák végtelen, ritmikus táncát. Vagy ha nem a mosógép, akkor a szőnyeg rojtjai, amiket katonás rendben simítgat újra és újra. Ilyenkor a legtöbb külső szemlélőben megszólal a vészcsengő: „Miért nem játszik rendesen? Miért ragadt be?” De a valódi veszély nem az, amit a gyerek csinál. A valódi veszély a csend. A passzivitás. Ha ilyenkor a környezet – a szülő, a pedagógus – csak nézi, várja, hogy „majd kinövi”, vagy épp ellenkezőleg, ráhagyja, hogy „neki ez a jó”, akkor egy láthatatlan visszaszámláló ...







