Kis hazánkban annyi mindenre köthetünk utasbiztosítást. Lehet poggyászkésésre, síbérlet visszatérítésre, flash kártyán tárolt digitális fotók helyreállítására, hegymászó felkutatására, útlemondásra, még hiperbár-kamrás kezelésre is. Mindenki kiválaszthatja a számára megfelelőt.

Mire szolgál a biztosítás? Többek között egyfajta nyugalmat ad az utazónak, a szüleinek, a testvérének, a barátjának, a főnökének.

2015-ben szerettünk volna valami hasonló „nyugalmat” venni, amely előre várható – de egyáltalán nem feltétlenül bekövetkező – eseménysorozatot mert volna biztosítani.

Az útlemondási biztosítás tűnt a megfelelőnek, ezért utána olvastunk. Az e fajta biztosítás fedezetet nyújt útlemondásra és utazás megszakítására. Persze a lényeg itt is az apró betűkben rejlik, ugyanis vannak kizáró feltételek. Nem biztosított, ha egy esemény vagy panasz már a biztosítás megkötésének vagy az utazás lefoglalásának időpontjában bekövetkezett vagy várható volt. Kizáró feltételekbe beletartoznak mindazok az egészségi állapotok és betegségek, amelyek már az utazás megkezdése előtt ismertek voltak.

Esetünkben négy autista tanulónk autizmusa jelentette a kockázatot a kölni repülős utazásunk során. Nekünk olyan biztosításra volt szükségünk, amely akkor is visszafizeti az utazás költségeit, ha előre valószínűsíthető, hogy valamelyikük nem mer beszállni a gépbe, vagy a fedélzeten váratlan viselkedésprobléma miatt leszállítanának. Felhívtunk a biztosítós ismerősünket – akivel korábbi Leonardo, Comenius pályázataink alkalmával elég sok biztosítást kötöttünk – azt mondta: „Persze segítek, de ezt meg kell kérdeznem a központtól, majd visszahívlak.” Másnap: „Tudod ilyenre még nem volt példa. Ezt nem tudjuk biztosítani.”

A Tempus Közalapítvány támogatta az utunkat, amiből a biztosítást is fedezni lehetett. Viszont, ha egy a diák nem utazott, azt az iskolának vissza kellett volna fizetnie.

Laikusként értelmezve érdekesnek tűnt, hogy a hegymászók felkutatására lehet biztosítást kötni, pedig ott jöhet kedvezőtlen időjárás vagy váratlan körülmény. Egy kezdő hegymászó – biztosítással a zsebében – felküzdi magát a 4955 méteres hegycsúcsra, viszont lefelé már nem tud vagy nem mer jönni. Ekkor felhívja a hegyi mentőket, akik mentőhelikopterrel leviszik, amit a biztosító társaság fizet. Ugye a hegymászó előre tudta, hogy kezdőként nagy merészség ezt megtennie. Így biztosította magát, ami egy biztonságérzetet adott neki és hozzátartozóinak egyaránt. A biztosító társaság a kockázat ellenére megkötötte vele a szerződést. Miért? Azért, mert egy kockázatbecslő már évekkel ezelőtt elemezte a témát és biztosíthatónak találta.

Egy hónappal ezelőtt Elijah-t, a 15 éves autista tinédzsert szüleivel és testvéreivel leszállították egy repülőgépről a viselkedése miatt. Édesanyja sem értette miért, de fia nem volt hajlandó leülni, elkezdett hangosan sikoltozni és ütni őket. Valami dührohamot váltott ki belőle. A kapitány leszállíttatta a családot.

Az anyuka az orvosuk által felírt gyógyszert beadta, de az nem hatott, a viselkedésén nem változtatott. Úgy döntöttek, hogy másik járattal sem próbálkoznak, mert attól tartottak, hogy az egész megismétlődik.

A következő napokban hárman hazarepültek, de az anyuka és autista fia ott maradtak. Nekik egy nonprofit szervezet segített, akik a láthatatlan fogyatékkal élők befogadásával és elfogadtatásával foglalkozik. Megszervezték, hogy hajóval hazajuthassanak.

Ha lett volna erre biztosításuk…

A jövőben egy kockázatelemző, mint Reuben (Ben Stiller, Derült égből Polly), remélhetőleg biztosíthatónak fogja tartani az autizmus hasonló tüneteiből fakadó viselkedéseket és azok következményeit. Az autizmussal élő kisgyermek harmadik életévében elkezdett rendszeres és folyamatos specifikus fejlesztés csökkentheti a problémás viselkedéséket /és talán növelni fogja a biztosíthatóság esélyét/.

Mi simán repültünk Kölnbe és vissza nyolc-tíz éves autista diákjainkkal az időben elkezdett fejlesztés, valamint az útra való felkészítésünk eredményeként.

Egész estés társasjátékunk baráti társaságoknak: