Melyik iskolába írassuk az autista ikreinket? Szégyelljem-e magam majd, ha minden nap a városszéli „kisegítő” iskolába viszem a gyengébbiket, és büszkélkedjek-e, ha pedig a kis zsenit az elitképzőbe?” – kérdezi az apuka a barátját sörözés közben.

Nem egyszerű.

Az ausztrál anyuka, Carol Thomas nem engedi autista kislányát normál iskolába, mert az speciális iskolába nem járhat, mivel a mért IQ-ja nyolc ponttal nagyobb, mint a hetvenes határérték. Angelina súlyosan érintett. Nagy erőfeszítések árán tanult meg írni és olvasni, és a családtagokon kívül alig beszél valakivel. Nem rég óta tudja a WC-t is használni. Gyakran elfelejt vizet inni, és még akkor sem szól, ha rosszul érzi magát. Az anya szerint egy hat éves gyerek szintjén van.

„Betenni őt egy normál iskolába olyan, mint bedobni egy idegen országba és azt kérni, hogy beszéljen az adott nyelven.”

Carol jól tudja, hogy lányának a speciális iskola való, ahol megtanítják főzni, takarítani, élni a mindennapi életet.

„Ott valódi barátokat szerez, akik felnőttként is azok maradnak, és akkor nem lesz egyedül.”

Jól ismeri a helyzetet, mert másik lánya, aki szintén autista, ilyen suliba jár, és ott boldog és szárnyal.

„Soha nem lesz akadémikus, de a speciális iskola segít valóra váltani az álmát, hogy fodrász legyen. Tudom, hogy amikor én már nem leszek, ő akkor is jól lesz."

A Daily Mail Australia felvette a kapcsolatot az oktatási miniszterrel.

Egy észak-ír anyuka a BBC-nek mesélte el a fia esetét:

Callum, a tizenkét éves autista kissrác az elmúlt öt évben nem járt suliba, és semmilyen oktatást nem kapott. A fia már járt mindkét fajta suliba: a többségibe és speciálisba egyaránt. Egyikben sem volt sikeres. A nagy osztályok, a hangos zajok és a többi gyerek viselkedése idegesítette őt. A speciális iskolába azért nem vitte, mert ott csak állandóan legóztak.

„Pedig olyan okos, és sok mindenben tehetséges. Az átlagosnál magasabb az IQ-ja.”

Mára már a kisfia nehezen tesz különbséget a napok között, mivel azok folyton a „nagy semmittevéssel telnek”.

A fia életéből kimaradt a normális gyerekkor, a barátok, az olyan dolgok, amiket a többi gyerek magától értetődőnek tart. Szerinte nincs autizmus specifikus iskola Észak-Írországban.

Viszont ő már kérte, hogy az otthonába járjon ki egy tanár, de még mindig nem történt semmi.

The Guardianban jelent meg a múlt héten, hogy az Egyesült Királyságban több mint egymillió tanuló speciális szükségletű. 

Egy tanári egyesület azt állítja, hogy a kormány csak üres ígéreteket tesz ezen gyerekek családjainak, mivel az iskolák nem kapják meg kellő a támogatásokat.

Iskolaigazgatókból álló nemzeti szövetség szerint a speciális szükségletű és fogyatékkal élő tanulók – ideértve az autistákat – megsegítésére nyújtott finanszírozási rendszer válsághelyzetben van. A 94%uk azt mondta egy felmérésben, hogy most rosszabb, mint két évvel ezelőtt.

Amikor a kolléganőmmel /aki a feleségem/ beindítottuk az autista csoportunkat egy szegregált iskolában, hamar találkoztunk hasonló problémákkal.

Magyarországon is ilyen suliba csak olyan gyerekek járhatnak, akiknek az IQ-ja 70 alatti.  Az e felettiek járnak a többségibe. Azzal tisztában kell lenni, hogy a magas IQ nem minden esetben jelenti azt, hogy az autista tanuló képes normál suliban, normál körülmények között helytállni.

Az autista gyerekek beiskolázási nehézségét nagyrészt az okozza, hogy az iskolák alapító okiratában nem szerepel, hogy milyen IQ-val vehetik fel őket. 2012-ben és 2014-ben egy online kérdőívvel próbáltunk rávilágítani erre a szerintünk fontos kérdéskörre. Megkérdeztük az összes hazai óvodát és iskolát, hogy milyen képességű autizmussal élő gyereket tudnak fogadni. Sajnos nagyon kevesen töltötték ki.

Az szép lenne, ha hazánk példát mutatva az elsők között változtatna ezen.