Walesben a napokban Katie Deyes bement autista öccsével, Alexszel a McDonald’sba. Nem nehéz kitalálni miért: vacsira enni egy finom hamburgert.

Alex előző este is ott járt az egyik gondozójával. Egy gyümölcslét kért, amit nem ivott meg teljesen. Ez persze nem olyan érdekes, amit 23.000 embernek lájkolnia kellene.

Ezután történt valami szokatlan. Aled Griffith, a McDonald’s dolgozója, emlékezett Alexre és a félig otthagyott üdítőjére.

Aled rögtön felajánlott nekik egy üres poharat, és cserére egy új Happy Meal játékfigurát, mert már egy ugyanolyat adott Alexnek az előző estén.

Alex gondozója elmondta Katienek, hogy Aled bátorította öccsét az étel kikérésében és a kifizetésében minden kapkodás nélkül.

Katie megköszönte Alednek és a McDonald’s csapatának a figyelmességüket. Ez a tettük szívmelengető érzés volt számára.

Aled csak szerényen ennyit írt a hozzászólásában:

Köszönöm, de nincs erre szükség, őszintén. Én csak annak örülök, hogy ízlett neki az étel és persze, hogy örült a játéknak.

Forrás: Telegraph

Kinek mi az érték?

McDonald’s nak: az elégedett vásárló, amihez elengedhetetlenek az Aled félék. Ezt fejezte ki a szóvivőjük is: Nagyon örülnek Aled figyelmességének és megfontoltságának.

Az egyszerű dolgozónak érték: ha szépen szavakkal minősítik a személyét és a munkáját.

Katienek, a testvérnek a legfontosabb, hogy autista öccse boldog legyen, és segítő szándékkal forduljanak felé.

Alexnek, az autista fiatalnak: a játék, amelyet nagy izgalommal gyűjt, valamint a nyugalom, amihez az Aled félék segítik.

Az autizmusnak: a türelem, bátorítás, a figyelmesség.