Autista csoportunk gyerekeivel az elmúlt három hétben sokat beszélgettünk hazánk múltjáról és a közelgő nemzeti ünnepünkről. 9-11 éveseknek elég nehéz elképzelni és felfogni, hogy mi lehetett régen – és ehhez nem is kell autinak lenniük.

A történelem és az idő megértetésének alapvető nehézsége, hogy az autizmussal élőknek még a velük történtek felidézése is néha problémát okoz.

Megsegítéssel – pl.: fényképpel – azonban rávezethetjük őket egy konkrét esemény felidézésére. Júniusban, amikor átnézzük a tanév nagyobb fordulatait, akkor elővesszük ezt a képet és mindegyik tanulónk el fogja tudni mondani, hogy mit készítettünk.

Másokkal történtek átérzése már nagyobb kihívást jelent számukra. Sajnos előfordulhat, hogy ezt soha vagy csak nagyon kis mértékben értik meg az autista személyek. Főleg azt, hogy Petőfi miért írhatta meg a Nemzeti dalt…

Ezt közelebbivé lehet és kell tennünk.

Mi kézzelfoghatóvá, mai cselekedetté tettük a március 15-ei ünnepünket többek között oly módokon, hogy megtanultuk a Nemzeti dalt, színeztünk 1848-as húszárokat, katonadalokat hallgattunk.

Sok auti nem szereti, ha túl közel mennek hozzájuk, ha nekik kell hozzányúlni valakihez, vagy ha hozzájuk érnek.

Gyakran szoktunk csoportosan dolgozni, ahol együtt, egymással és „szinte egymás szájában” kell tevékenykedni. Most a címerünk volt a munkánk tárgya.

Szeretjük a szombati tanítási napokat, mert olyankor általában csak a mi sulinkban van tanítás. Ez azért jó, mert akkor el tud jönni hozzánk néhány hasonló korú, vagy kisebb-nagyobb játszótárs, testvér.

Hat tanulónknak hatféle „tudásszintje” van. Van, aki ebben, van, aki abban jobb. A Nemzeti dal hat versszakának ÖNÁLLÓ leírását többféleképpen támogattuk. Volt, akinek diktáltuk a betűket, aki nyomtatott szövegről írott betűkkel másolt, aki nagy nyomtatott betűket írt át, aki írott szöveget írt át.

A fotók után található videóban meg lehet hallgatni a Nemzeti dalt tanulóink előadásában.