A Manchester melletti Worsleyban működik egy tipikus angol étterem, a Grenache. Körülbelül három hete vettek fel egy új pincért, Andyt.

Sajnos már az első hónapban belekötöttek a vendégek. Mike Jenningstől, a tulajtól kérték, hogy ne „ez az ember” szolgálja ki őket. Megkérdezték, miért vette őt fel.

A tulaj – természetesen név nélkül – a Facebook oldalukon posztolta ezt: erősen kritizálta azokat a vendégeket, akik visszautasították az autista pincérük kiszolgálását.

Igen, Andy, a pincér autista.

Andy Foster 45 éves és a munkája mellett Alzheimer – kóros édesanyját is gondozza.

A tulaj megdöbbent, amikor a vendégek elkerülték Andy asztalát. Úgy tűnt, hogy problémájuk van vele, annak ellenére, hogy a kiszolgálás jó volt – mondta a séf és a tulajdonos.

Jennings úr a bejegyzésében megkér mindenkit, hogy ilyen hozzáállással ne foglaljanak nála asztalt.

Elmagyaráztam nekik, hogy ő autizmussal él, mire a válasz az volt, hogy ne szolgálja őt ki. Megkérdezték, hogy tudtam neki munkát adni egy ilyen étteremben, mint a miénk. Nem tudtam elhinni – mondta Mike.

A bejegyzését jól fogadták, több ezren lájkolták már, gyorsan elterjedt az interneten.

Jennings és Karen, a társtulajdonos, úgy érezték, hogy ki kell állniuk Foster mellett, miután látták, hogyan viselkedtek vele szemben.

Az eset igazán megrendítette a bizalmát, ezért félre hívtuk őt, hogy megnyugtassuk, hogy mi határozottan nem így érezzük. Számunkra az a fontos, ha valaki lelkesedik és szenvedéllyel dolgozik. A többit meg tudjuk tanítani.

Foster urat hét éve diagnosztizálták autizmussal és azt mondta nem ez volt az első alkalom, amikor állapota miatt szenvedett el hátrányos megkülönböztetést.

Mindig úgy érzem, hogy ez az én hibám és automatikusan védelmi pozíciót veszek fel. Mindig arra gondolok, hogy elnézést kell kérnem – mondta amikor felidézte a történteket. Amikor bocsánatot kértem a hölgyvendégtől, az nagy felhajtást csinált. Próbáltam nem magamra venni, mert ez már számtalanszor megtörtént velem, már megszoktam.

Andy mondta, hogy nagyon örült Jennings úr és Deveney asszony pártfogásának, és amit érte tettek.

Mike és Kaz támogatólag mondták, hogy ez nem az én hibám. A vendégek azt mondták, hogy nem tudták, hogy autista vagyok, de nem sétálhatok „autista vagyok” pólóban, ami megmagyarázná azt. Pontosan úgy kellene velem bánniuk, ahogyan mindenki mással az étteremben.

Néhány Facebookos hozzászólás:

Már vacsoráztam 1, 2 és 3 Michelin csillagos étteremben, ahol fantasztikus kiszolgálást kaptam minden részletre kiterjedően. A múlt héten Andy szolgált fel nekem és egy londoni barátomnak, és őszintén mondhatom, hogy bármelyik ilyen étteremben megállná a helyét. Udvarian, figyelmes, segítőkész és szakmailag hozzáértő volt. Elismerésem Karen és Mike előtt, hogy kiálltak a csapatukért. Andy egy jól összeszokott csapat tagja lett.

Csodálatos. Nekem van egy autista gyermekem és nagyon remélem, hogy ő is olyan munkahelyet tud találni, ahol tisztelni fogják, és egyenlő bánásmódban részesítik, amikor idősebb lesz.

Hat éves autista kisfiam, aki imádnivaló és szeretettel teli kis ember, nem beszél, és teljes segítségre szorul, a legnagyobb kívánságom az életben, hogy ő független és boldog életet élhessen. A szívemet melengeti, hogy hallottam, amit tettetek és remélem a jövőben valaki olyan esélyt ad a drága kicsikémnek, mint ti. Több olyan emberre van szüksége a világnak, mint ti vagytok. Nagyra becsülöm, amit tettetek.

Köszönöm, hogy ilyen magabiztosan léptetek fel egy ilyen diszkriminációval szemben. Mint egy 19 éves autista fiú édesanyja állandóan azon csodálkozom, mit sikerült neki elérni az iskolában, ahol szakácsnak tanul. Büszkének kellene lennetek magatokra és remélem, hogy növekedni fog a forgalmatok (a „jó vendégekkel”) a jövőben.

Előítéletes emberekkel tele van az egész társadalmunk. Tehát sok van belőlük, és mindig is lesznek. Mindig úgy gondolják, hogy ők többet tudnak mindenki másnál és jobbak mindenki másnál. Hála a Grenachenek, amiért nagyszerű és csodálatos munkahelyet adnak mindenkinek. Áldás Andynek, és hosszú, gyümölcsöző munkát kívánok az étteremnek.

Van egy 19 éves, magasan funkcionáló autista fiam. Számtalanszor terrorizálták az iskolában. Örülök, hogy kiálltál Andyért. Őszintén remélem és imádkozom, hogy egy nap, amikor a fiam készen áll munkába állni, olyan munkaadót talál, aki kedves és együtt érző lesz, és a fiamat egyenlő polgárként kezeli majd.

A nagybátyám autista. Köszönöm, hogy egyenlőként álltatok ki. Azért vagyunk ezen a világon, hogy megtanuljuk megérteni egymást, és egységet teremtsünk. A tetteitek hangosabbak a szavaknál. Köszönjük, hogy kikövezitek az utat és jó példát mutattok másoknak.

Király, köszi, hogy van olyan főnök, aki megvédi a melósát. Sajna ez nagyon ritka manapság.

Örömünkre szolgál, ahogyan ön kiállt mellette. A kurátora vagyok a Trewan Sands Children’s Trust – nak, ami szabadidős programokat és kirándulásokat biztosít fogyatékkal élő és gyógyíthatatlan beteg gyermekeknek és családjaiknak. Támogatunk nagyon sok autista gyermeket és úgy gondolom, hogy fantasztikus, amit tett.

Úgy gondolom, elképesztőek vagytok. Minden munkaadónak olyannak kellene lennie, mint ti vagytok. Remélem, Andy élvezi az időt veletek és azok a vendégek elszégyellik magukat, amiért azt tették.

25 éves autista lány mamája vagyok, akit nagyon felkavart ez az élmény, amit egy tudatlan, durva pár rendezett. Büszkének kell lennetek magatokra és a pincéretekre. Nagyon várom a találkozást vele, amikor büszkén foglalok asztalt az éttermetekbe.

Köszönet, amiért kiálltak. Az unokám autista. Még csak két éves, de örömmel fogjuk elvinni az éttermetekbe. Fiatal kora ellenére, sajnos már kapott csúnya megjegyzéseket és bántalmazásokat. A lányunokám szép és gyönyörű természetű és reméljük, amikor felnőttként munkát keres, olyan munkaadót talál, mint ti. Különlegeset tettek, kérem, higgyék el, köszönöm.

Fotók és forrás: Daily Mail Online

                          Grenache Restaurant