Megírtunk 142 oldalt. A 78. oldalon ott a három arcunk vonalrajzban — Nóráé, Mártié és az enyém. És mellettünk egy keret.

...

Kedves Anyukák, Nagymamák!

Engedjék meg, hogy elmondjak Önöknek valamit, amit mi itt, az autista munkaközösségben mindennap látunk.

...

Zúg a gép, a dob pörög. A nappali közepén a kisgyermek nem a drága autókkal játszik, hanem a fürdőszobában ül a kövön, és hipnotizálva nézi a mosógép üvegajtaját. Percekig, néha fél óráig is csak figyeli a ruhák végtelen, ritmikus táncát. Vagy ha nem a mosógép, akkor a szőnyeg rojtjai, amiket katonás rendben simítgat újra és újra. Ilyenkor a legtöbb külső szemlélőben megszólal a vészcsengő: „Miért nem játszik rendesen? Miért ragadt be?” De a valódi veszély nem az, amit a gyerek csinál. A valódi veszély a csend. A passzivitás. Ha ilyenkor a környezet – a szülő, a pedagógus – csak nézi, várja, hogy „majd kinövi”, vagy épp ellenkezőleg, ráhagyja, hogy „neki ez a jó”, akkor egy láthatatlan visszaszámláló ...

...

A karácsonyi vacsora közben Samu, az ovis autista, kíváncsian és egyre izgatottabban oda-odapillant a fa alatt sorakozó ajándékokra. Már nagyon várja, hogy a család befejezze a vacsit és elénekelhesse a Kiskarácsony, fakarácsonyt, mert utána következik a kicsomagolás.

...

A nyáron egy autista kisfiú babrált valamit egy Mercedes emblémájával, amitől a sofőrje úgy bepipult, hogy lekevert neki egy fülest.

...

Úgy utálom az autista apámat. Még soha nem beszéltem erről, de ki kell adnom magamból. Egyedüli gyerek vagyok, és annyira neheztelek az életemre.

...