2020. már 03.

Évek óta házi őrizetben az autista ikerpár

írta: Márti+Robi
Évek óta házi őrizetben az autista ikerpár

Először a barátaik, aztán a rokonaik, majd a szűkebb családjuk távolodott el tőlük. Végül majdnem elvesztették a saját fiaikat is. És nem adósság, munkanélküliség vagy féltékenység eredményezte, hanem egyszerűen két kisgyermek viselkedése.ky7s3hi20kys6roli28q.jpg

Samuel és Jakob

Már a kétéves ikreken egyértelműen megállapítható volt, hogy valami más bennük, mintha egy másik galaxisról jöttek volna. Súlyos autizmust állapítottak meg náluk.

Anya: Az elején semmi remény nem volt. A prognózis szörnyű volt. A szakértők szerint a fiúk soha nem fognak beszélni és teljes ápolásra szorulnak majd. Be kell adnunk őket egy otthonba. Azt mondták, hogy nem tudnak majd különbséget tenni köztem és a postás között. Velünk sem lesznek képesek értelmes kapcsolatot létesíteni. Nagyon nehéz volt ezt hallani. Mivel beszélni nem tudtak, ezért minket rúgtak, a fejüket ütötték, az ablakot betörték, a zárakat szétverték, az ürüléküket szinte minden nap a falra kenték. Évekig voltak álmatlan éjszakáink. Ahogy nőttek, úgy lett egyre brutálisabb a viselkedésük. Mindenki azt kérdezte: miért nem tettétek már be őket? Az első kilenc év maga volt a pokol és a sötétség. Nem is tudom, hogy maradtunk együtt.

A fiúkat nyolcéves korukban kivették egy kenti speciális iskolából, ahol kerekesszékbe szíjazva oktatták a nemzeti alaptantervre. A kerekesszék annyi eredményt hozott, hogy a viselkedésük még durvább lett.

Apa: A tanárok, a pszichológusok, az orvosok, a szociális munkások, egyszóval mindenki azt tanácsolta, hogy adjuk be őket intézetbe. Már ott tartottunk, hogy belemegyünk. Elmentünk egy dorseti otthonba, kétszáz mérföldre Graveneytől. Ez volt a mélypont. Az út végén térdre rogytunk érzelmileg, fizikálisan és mentálisan. De nem tudtuk otthagyni a fiúkat. Nem a gyógyszerektől akartunk javulást, hanem valamilyen humánusabb módszertől.

Próbáltak mindenfelől segítséget kérni. Mindhiába. Véletlenül találkoztak a Son-rise programmal, amit 1970 körül egy amerikai szülőpár fejlesztett ki autista gyermeküknek. Mivel kevés szakember volt Angliában, ezért ösztöndíjjal Amerikába utaztak egy egyhetes intenzív tanfolyamra.

Apa: Ez abszolút szemfelnyitó élmény volt. Olyan, mint egy vallási megvilágosodás. Hasonló cipőben járó szülőkkel találkoztunk a világ minden tájáról.

Hazatértük után azonnal megépítettek a kertbe két játszószobát és áttértek a gluténmentes étkezésre. Két héten belül jöttek az eredmények.

Apa: Kapcsolatot teremtettem Samuellel, amikor a tányérját letette az asztalra, én ugyanúgy tettem az enyémmel. Leutánoztam. Hirtelen megfordult és a szemembe nézett. Először találkozott a pillantásunk. Elképesztő volt. Amikor egy gyerek, akiről azt feltélezed, hogy fel sem ismer, és akkor mélyen a szemedbe néz. Soha nem felejted el azt a pillanatot. Olyan volt, mintha azt mondta volna: Megértesz engem!

Mindketten elkezdtek szavakat mondani. Ez túlmutatott mindenen, amiben reménykedtünk. Eljött egy barátom és sírva hagyta el a házunkat. Nem tudta elhinni a változást. Segített az ikreknek a bátyjuk is, aki soha egy rossz szót nem mondott.

Havonta egyszer kimegy hozzájuk egy oktató, aki egyaránt foglalkozik a fiúkkal és a szülőkkel. Ezek hatására csodálatos változások jöttek. A fiúk boldogabbak és nyugodtabbak lettek. Csökkentek a repetitív mozgásaik. Teljes mértékben megszűntek az agresszív viselkedéseik. Tudnak szeretni és az emberek szemébe nézni. Többé már nem teszik tönkre a dolgokat. Magas kerítést húztak a ház köré, hogy megakadályozzák a fiúk szökését. Viszont így le merték szerelni az ajtókról a lakatokat.

Adományokból összejött pénzből vettek egy nagy trambulint /ebből épültek a játszószobák is/, valamint 2017 novemberében a tizenegy éves Samuelt el tudták vinni Amerikába egy egyhetes intenzív tanfolyamra. A 12000 fontos költségek kb. négyötöd részét a helyi The Graveney and Goodnestone Trust fizette.

Anya: Nem szeretnénk, ha más szülőknek is át kellene mennie mindazokon, amiken nekünk. A szakértőknek nincs mindig igazuk. Szeretnénk megmutatni mindenkinek, hogy van másik út. Kétségbeesés helyett van remény.

Két éve próbálkozik egy cég egy 91 ezer lakást ellátó napkollektor park telepítésével, amely háromszáz méterre lenne a telküktől. Az apa szerint az ebből származó zaj aggodalomra ad okot. Attól tart, hogy az eddigi munkájuk hiábavaló volt és az ikreknél elértek eltűnnek.

 

 

Az autista gyermek fejlesztését kisgyermekkorban kell elkezdeni. Minél később kerül jó kezekbe, annál nehezebb és időigényesebb eredményeket elérni.

Szólj hozzá

Autizmus Oktatás Top