Megnéztem, hogyan oldja meg tizennégy oktatási rendszer ugyanazt a feladatot, amelyen mi nap mint nap dolgozunk: hogyan kapja meg az autizmussal élő gyerek az egyéni fejlesztést, ami jár neki. A kép tanulságos és reményt adó egyszerre. Tanulságos, mert a kihívás mindenütt nagyon hasonló. Reményt adó, mert épp ettől látszik a megoldás iránya — és mert a végén kiderül a lényeg: nem az a kérdés, beengedjük-e a gyereket, hanem hogy meg tudjuk-e tartani. Autistát és nem autistát egyaránt.

...

We wrote 142 pages. On page 78, our three faces are there in line drawing — Nóra's, Márti's, and mine. And next to us, a frame.

It says, literally: "the following are our assumptions, and it is possible that not all of them will hold up."

We wrote and deleted that sentence — and the three related ones — over three weeks. The three of us: my wife and our daughter, Nóra. At first we phrased it more cautiously. Then more boldly. Then more restrained. In the end we wrote down what we actually thought: we don't know whether everything we built up as the theoretical framework around Pam Pam Pam will work everywhere and with everyone the way we'd like.

...

Megírtunk 142 oldalt. A 78. oldalon ott a három arcunk vonalrajzban — Nóráé, Mártié és az enyém. És mellettünk egy keret.

...

Kedves Anyukák, Nagymamák!

Engedjék meg, hogy elmondjak Önöknek valamit, amit mi itt, az autista munkaközösségben mindennap látunk.

...

Zúg a gép, a dob pörög. A nappali közepén a kisgyermek nem a drága autókkal játszik, hanem a fürdőszobában ül a kövön, és hipnotizálva nézi a mosógép üvegajtaját. Percekig, néha fél óráig is csak figyeli a ruhák végtelen, ritmikus táncát. Vagy ha nem a mosógép, akkor a szőnyeg rojtjai, amiket katonás rendben simítgat újra és újra. Ilyenkor a legtöbb külső szemlélőben megszólal a vészcsengő: „Miért nem játszik rendesen? Miért ragadt be?” De a valódi veszély nem az, amit a gyerek csinál. A valódi veszély a csend. A passzivitás. Ha ilyenkor a környezet – a szülő, a pedagógus – csak nézi, várja, hogy „majd kinövi”, vagy épp ellenkezőleg, ráhagyja, hogy „neki ez a jó”, akkor egy láthatatlan visszaszámláló ...

...

A karácsonyi vacsora közben Samu, az ovis autista, kíváncsian és egyre izgatottabban oda-odapillant a fa alatt sorakozó ajándékokra. Már nagyon várja, hogy a család befejezze a vacsit és elénekelhesse a Kiskarácsony, fakarácsonyt, mert utána következik a kicsomagolás.

...