Asperger szindrómám van, és mindig azt mondom, hogy ez az én ajándékom az élettől. Ez az én szuperhatalmam – mondja az ötvennégy éves Kenneth Mockford, Suffolkból.

A Kumar szülők ikreikkel és autista fiúkkal a múlt héten Dubajból Párizsba akartak repülni. Már minden ellenőrzésen átmentek, bent voltak az utastérben, amikor a személyzet kérte, hogy hagyják el a gépet. Nem értették, hogy miért.

Egy kisfiú tavaly a szüleivel Németországból New Yorkba repült. Az út nyolc órás volt. Az egyik utas felvette, ahogyan a kisfiú tele energiával, végig a repülés alatt fel-alá mászkált a gépen és hangosan visítozott.

Angliában egyértelművé akarják tenni, hogy kik tartoznak a „láthatatlan” fogyatékossággal élők közé. Ha elfogadják az új irányelvet, akkor a demenciában szenvedők és az autisták is majd ingyen parkolhatnak.

Az autizmus fejlesztésében van egy folyton felmerülő kérdés a szülők, sőt a tanárok részéről is: mikor mondhatjuk, hogy egy autista gyerkőc már tutira tud valamit? Ha százszor megismétli, vagy ezerszer megcsinálja?

Ha már repültél, akkor láthattad, hogy nem egyszerű a kisgyerekeknek és a szüleiknek a becsekkolástól – poggyászfelvételig tartó időszak türelmes kivárása. Főleg akkor, ha a gyermek autista.

Egy apa autista fiával készült a családját meglátogatni Zhengzhouban. A beszállókapunál már ők következtek, amikor váratlanul megállították őket.

/English: Unobtrusively/ Kamaszként láttam először a Segítség, felnőttem! című filmet, amiben Josh (Tom Hanks) gyermeki lelke egy csoda folytán felnőtt testbe költözik és egy játékgyárban „játékosként” dolgozik. Magam is sokat álmodoztam arról, hogy a játék legyen a munkám. Valóra vált. A…