Brittany Tagliareni tizenhat évesen kezdett el teniszezni. A huszonhét éves hölgy ma már férfiakkal játszik, sőt olyanokkal, akiknek semmilyen fogyatékossága sincsen. Ugyanis Brittany autista, ezért ő versenyezhet „épekkel és specisekkel” egyaránt.

A pályán mindent egyedül csinál. Csak a meccsek előtt van segítségre szüksége. Két olyan tevékenységben, amire nem is gondolnál. Az egyik, hogy felcsurizzák a haját, a másik pedig, hogy bekössék a cipőfűzőjét. Mindkettőt édesanyja végzi el. De ezek egyike sem számít már a pályán.

A sport egy teljesen új világot nyitott meg az autista hölgy számára.

"A teniszezés előtt hetente egy nap járt suliba és senkivel sem beszélt. Semmilyen társas kapcsolata nem volt. Nem voltak barátai. Csak egyre jobban elmerült „autista földön”. Sokkal nehezebb volt számára elmenni valahová és csevegni valakivel, mint szobájában üldögélni és beszélni a levegőbe, zenét hallgatni vagy számítógépezni. A tenisz azonban motiválta, amivel fejlesztette teljes lényét." – meséli az anyuka.

Amikor kisbaba volt az édesanyja észrevette, hogy valami nem stimmel, nem úgy fejlődik, ahogy az a „nagykönyvben” le van írva. A gyermekorvosok mindig azt mondták: Ne aggódjon, ne aggódjon anyuka. Néhány gyerek későn érik.

Az anyuka elmondta a CNN riporterének: "Arra számítottam, hogy mindent úgy csinál majd, mint a többi baba, csak neki kicsit több időre van szüksége. Viszont a lányom soha nem tanult meg gagyogni vagy mászni. Két évesen pervazív fejlődési zavarral diagnosztizálták. Hat éves koráig nem beszélt semmit. Újabb három év telt el, mire megkaptuk a tuti diagnózist: az autizmust. Kilenc éves koráig nem is hallottuk az autizmus szót." Ugye milyen hihetetlen, pedig ők Floridában élnek!

Brittany: "Mindig azt szerettem tenni, amit a testvérem." Amikor A.J., a tesója elkezdett teniszezni, akkor ő is. Az anyuka kételkedve fogadta lánya felvetését: "Először is ha a labdát át tudod ütni a hálón, akkor elviszlek egy edzésre." 16 évesen vett először ütőt a kezébe. Egy türelmes edzővel és rengeteg gyakorlással fejlődni kezdett. Nőtt az önbizalma a pályán és magabiztosabbá vált. Vladimir Obradovic edzője azt mondja, hogy mindig pozitív hozzáállást tanúsít a teniszben. "Az első órán hatvan labdából, mind a hatvanat átütötte a hálón. Négy évvel később már pénzes versenyeken indult nem fogyatékos játékosokkal." A Speciális Olimpiai versenyeken férfiakkal játszik, mert általában a legerősebb divizióba sorolják.

"Szeretem megverni a férfiakat!" – mondta nevetve.

"Az emberek elfogadnak annak, aki vagyok és amire képes vagyok. Nagyon örülök a teniszezésnek, mert nagyon szórakoztató, és szeretem a hírnevet és a szerencsét" – mondja mosolyogva.

Az anyuka hozzátette: "Gyerekként a szakemberektől csak azt hallottuk: nem lesz képes erre, nem lesz képes arra. De soha nem mondták, hogy mit tud majd csinálni."

A sport lehetőséget ad számára, hogy megmutassa valójában mire is képes autistaként. 

Forrás: CNN, Brittany Tagliareni

Számít az az életben, hogy fel tudod-e csurizni a hajad vagy be tudod-e kötni a cipőfűződet? Ha nem zavar téged, vagy ha van, aki segítsen vagy elvégezze helyetted, akkor lényegtelenek.

Egyébként a cipőfűző bekötése nem is olyan egyszerű folyamat. Próbáld meg leírni! Az alábbi Facebook bejegyzésünkben megmutatjuk, hogy mennyi időbe telt mire az egyik autista nebulónk megtanulta azt.