2017. ápr 06.

A szecsuani sziklákon vagy a nyírségi homokban fárad el jobban egy autista kislány a suliba menet?

írta: Márti+Robi
A szecsuani sziklákon vagy a nyírségi homokban fárad el jobban egy autista kislány a suliba menet?

A kínai Atuler és a környékén lévő falvak gyermekei havonta kétszer másznak fel a sulijukhoz, amit a közeli hegycsúcsra építettek. Ehhez két órát kell gyalogolniuk hegyi terepen és közben 800 métert mászniuk a meredek és életveszélyes sziklafalon. A szülők felváltva kísérik őket.

bicikli1.jpg

A sulinkba jár egy nyolc éves, autista kislány. Az iskolába menetele úgy néz ki, hogy a tanítási napokon az anyukájával, Katival felszáll 6.45-kor a falujuk központjában a szalkára menő járatos buszra. A végállomáson átszállnak a nyírbátorira, és utaznak egy fél órát. Majd a sulinkhoz legközelebbi megállóban átpattannak az oda rendszeresített kerékpárjukra. Zsuzsika felül a csomagtartóra, anya pedig tolja. A nyolc órai kezdésre be is érnek.

Zsuzsika gyakran szunyókál a buszokon, de még a csomagtartón is. Nem azért, mert annyira álmos lenne – már elég jól megszokta –, hanem az epilepsziájára szedett gyógyszere nyomja el /autizmushoz néha társul epilepszia/, ezért őt anyukájának külön fognia kell. A suliba érkezés után Katinak azonnal vissza kell fordulnia immár a nyeregben ülve, mivel az állomástól vonattal indul vissza a négy órás munkahelyére /8 órás munka mellett nem tudná kislányát behordani/. Ha még nem lenne eléggé elfáradva, akkor tovább zötykölődhet a régmúltat idéző 20 km hosszú vasútvonalon, amit átlag 25-40 perc alatt tesz meg a szerelvény. /Egyébként Nyíregyháza felé a negyvenet nyolcvan alatt teljesíti./ Az anyuka a munkája után visszajön lányáért.

bicikli.jpg

Az órák végeztével ugyanez hazafelé. Hetente két délután még gyógyúszásra is járnak a Sárkány fürdőbe.

A mi osztályunkba szalkáról jár egy auti kisfiú, akit szülei kocsival hordanak. Ők ajánlották fel, hogy amikor tehetik, hozzák-viszik Zsuzsikáékat. Ez igazi segítség.

Azt nem tudom, hogy a kínai völgyben élőknek útközben tűnnek-e el dolgaik, de a szabolcsi anyukának biztosan. A gyermekét egyedül nevelő tanárnő csak használt és nagyon olcsó kerékpárt engedhet meg magának. De nálunk még az ilyen is sokaknak megtetszik. Az övének már kétszer lába kelt a buszmegálló melletti bolt tárolójából. A legutóbbi után a diszkont vezetője adott neki egy kulcsot az alkalmazottak privát tárolójához.

A sulinkba csak fogyatékkal élő gyerekek járnak. Akik a környéken laknak, azokat valamelyik támogató szolgálat szállítja kisbusszal. A sofőr a házuk előtt veszi fel és teszi ki a diákokat. Zsuzsikát sajnos egyik sem tudja hordani. Külföldön másképp működik. Ahol mi jártunk pl.: Coimbrában, az intézménynek voltak ilyen célra használt kisbuszai. Elyben is hasonló volt a helyzet, de ott néha a helyi taxit is bevonták. Chaniában pedig csak taxival szállították a diákokat, amit persze az állam bácsi fizetett.

Zsuzsika anyukája a jövőre gondol, ezért minden tanítási nap suliba viszi kislányát, aki ezáltal jól megismeri a tömegközlekedés rejtelmeit. Jól tudja, hogy lánya hamarosan felnőtté válik és reméli, hogy önállóan tud majd közlekedni.

Szólj hozzá

Autizmus Oktatás Akinek a gyermeke Nyírségi homokban