2017. ápr 01.

A TOM dobogó csúcsán a hipnotizőr, a sor végén az autizmus áll

írta: Márti+Robi
A TOM dobogó csúcsán a hipnotizőr, a sor végén az autizmus áll

Mi a TOM? A képen jól látszik. Az 1. és a 2. autista játékos nem azért nem bújt a fa mögé, mert bolond vagy buta /ahogyan azt elég sokan gondolják/, hanem csak azért, mert az anyatermészet mélyre dugta – tehát nem kihagyta – bennük azt a képességet, amivel felismerhetnék, mire gondolhat a társuk. Vagyis, hogy belelássanak a hunyó gondolataiba.

autista_gyerekek_bujocskaznak.jpg

Bizonyára látod, hogy a négy autista gyerek közül kit nevezünk 1. és 2. játékosnak!? És kinek mehet jobban az elmeolvasás.

Az autista gyerekeknek a TOM-ot, az elmeolvasást tanítani kell mindennapos, kőkemény munkával. A legtöbbjüknek egy életen át. És még így is az osztálytermen kívüli világban benéznek dolgokat.

Vannak viszont emberek, akik más céllal kezdik el tovább fejleszteni a TOM-jukat. Még kevesebben vannak azok, akikben ez egy adottság. Ilyen volt Dr. Polgár Ferenc, vagy ahogy külföldön használta Dr. Franz J. Polgar. Az első világháború alatt fedezte fel ezt a tudását, melyet a német hadvezetőség ki is használt. Nyugati szövetséges katonai foglyokat kellett kihallgatnia, vagyis gondolataikat kiolvasnia.

Vajon a gondolatolvasás nyelvfüggetlen?

1935-ben Amerikába emigrált, ahol elkápráztatta a nagyközönséget. Többször jelent meg róla cikk a LIFE magazinban. A CBS tévécsatornán 15 perces show műsora volt. Rengeteg helyen fellépett.

dr_polgar_ferenc.jpg

Műsora három részből állt: először hipnotizált; aztán belenézett a fejekbe, elmét olvasott és használta a Hellstromism módszert, hogy megtalálja kinél volt elrejtve valami; majd végül a memóriájával kápráztatta el közönségét. Kiemelkedő előadóművész volt, mindenkit magával ragadott.

A Hellstromism vagy muscle reading egy olyan technika, amivel az előadó a másik ember mentális állapotát meg tudja mondani csupán annak mozdulataiból.

Az e fajta tudást mindig hitetlenkedve fogadták. 1943-ban New Yorkban Hyman Goldberg újságíró nyilvánosan felszólította, hogy bizonyítsa tehetségét. A feladata az volt, hogy megtaláljon valamit valakinél, amit az újságíró rejtett el. Polgár néhány órás taxizás után egy pincérnő zsebéből előkerítette az eldugott cigarettadoboz címkéjét.

Egy másik alkalommal egy egyetemen kellett helytállnia neves pszichiáterek és pszichológusok előtt. Egy magyar újságban a következő jelent meg:

„Amikor mindent megbeszéltek, Dr. Polgárt behívták a terembe. Dr. Polgárnak semmiféle módja nem volt arra, hogy megtudja, mit beszéltek meg távollétében. Dr. Franz J. Polgar belépett a terembe, néhány percig lehajtott fejjel állott a terem közepén, azután megindult. Először végigment a padsorok között és odalépett az egyik diáklányhoz. - Ez a lány lesz a gyilkosság áldozata – mondta az orvos, azután tovább ment és az egyik diák mellett megállt.- Ez a fiatalember lesz a gyilkos. Dr. Polgár ezután felment a katedrára és kezébe vette az egyik élesvégü, fémlappal ellátott törlőt és hangosan nyomatékosan kijelentette: - A gyilkosságot ezzel a tárggyal fogják elkövetni.

A teremben óriási taps tört ki: Dr. Franz J. Polgár fényesen megállotta a próbát. Pontosan erről volt szó távollétében.”

Az újság őrzőhelye a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Szeged).

Véletlen egybeesés vagy a sors hozta össze a dobogós hipnotizőrt az első autistával? Ez mindegy. Megtörtént. Polgár 1953 egyik estéjén a Mississippii Forestben tartott előadást. Akkoriban ez egy háromezres település volt, szálloda nélkül. Ezért éjszakára otthonukba invitálták őt Triplették. Polgár vacsora után beszédbe elegyedett a házaspár idősebb fiával, Donalddal. A társalgás témája eleinte teljesen érdektelen volt számára, és talán még furcsállta is a fiú esetlen mozdulatait. Mégis volt valami, ami a gondolatolvasónkat megfogta benne. Donald hibátlanul ismerte fel a zongorán leütött hangokat és zseniálisan számolt fejben. A családfő meg is kérdezte, hogy nem vinné-e el magával a fellépéseire? Ezt magyaros udvariassággal visszautasította.

Akkor még senki sem sejtette, hogy Donald lesz az első diagnosztizált autista fiatalember. Ugyanis tíz évvel korábban elsőként vizsgálta őt Leo Kanner és munkatársa Georg Frankl - aki Bécsben Hans Asperger fő diagnosztája volt. De vajon tényleg Donald Triplett tekinthető elsőnek?  Lehetséges. Az viszont biztos, hogy Grunya Efimovna Sukhareva, a szovjet gyermekpszichiáter már 1926-ban publikált németül erről a szindrómáról.

A TOM hiányában az autistákat könnyű befolyásolni. Egy gimis osztálytárs TOM-ból egy hipnotizőr szintjén van egy autistához képest.

gimis: Mondd meg a tanárnőnek, hogy bomba jó melle van!

autista gimis: A tanárnőnek bomba jó melle van.

tanárnő: Hogy képzelsz ilyet! Irány az igazgatóiba!

Erre az osztály kidől a röhögéstől, a tanárnő bepipul, az autista srác összezavarodva, értetlenül kirohan a teremből.

Az autizmusban és a hipnotizálásban az a közös, hogy mindkettőben tanulni kell az elmeolvasást. Az egyik lényeges különbség az, hogy ki honnan indul.

Szólj hozzá

Történelem Autizmus Oktatás TOM Indexelünk