Miért nem vagyok szerencsés azért, mert a férjem végzi az összes házimunkát?
A négygyermekes édesanya, feleség életszemléletétnek bemutatatását folytatjuk. Családjában hárman autisták: két kislánya és férjura. Korábban írtunk róluk: ’Szerelemben egy autista férfival’ címmel.
29 éves, négy gyermekes anyaként, együtt érző hozzászólásokat kapok jó szándékú idegenektől, amikor a lányaimról és rólam olvasnak. Mire én azt válaszolom, hogy csak négy lányom van, nőül mentem egy férfihoz, aki valószínűleg több házimunkát végez, mint én. Erre a döbbenetükkel és a félelmükkel találkozom. És ezek után csak azt mondom, hogy ’szerencsés’ vagyok.
Az embereket szó szerint lenyűgözi, amikor arról beszélek, hogy a férjem összehajtogatja a kimosott ruhát minden este, ebédet készít minden reggel, és felkel egy egész éjszakai „szülőség” után…Amik odavezetnek, hogy én is magamon érzem a döbbenetet és a félelmet.
Kihagytam még valamit?!
Gyerünk már, emberek. Már nem az 50-es években élünk. A nemi szerepek és a sztereotípiák már régóta tovább tágultak és kiterjedtek és felfordultak és a fejük tetejére álltak! Igazán nem attól kellene ámulatba esni, hogy férjhez mentem egy férfihoz, aki tényleg kiveszi a részét a házból, hiszen ő is ott él. Igazán nem attól kellene meglepődni, hogy a férjem készíti el a gyerekei sulis ételét. Vagy, hogy bírja a hajnalig tartó éjszakázást az álmatlan gyermekeivel.
Végül emlékeztetőül, ő már egy felnőtt. Na és még valami – én nem vagyok a cselédje. Nem az én munkám, hogy utána takarítsak, és nem az ő munkája, hogy utánam takarítson. Szóval nem, én nem vagyok szerencsés. Ennek semmi köze a szerencséhez vagy a véletlenhez, hanem sokkal inkább a beszélgetésekhez és a kommunikációhoz.
A férjem jól tudja, hogy a négy gyermek civakodása ahhoz hasonlít, mint amikor a polip egy cekkerből próbál kiszabadulni. Bármi, amit az őszinte szülői szeretettel már nem vagyunk képesek elérni, az már bónusz.
Nekem a ház körüli munka nem a gyengeség vagy a kisebbrendűség jele – egyszerűen azt jelenti, hogy a lányainkkal való együttlevést előbbre helyezem a házimunkánál, amit egyébként később együtt is el tudunk végezni.
A házasság az kőkemény csapatmunka.
Mindig van addsza-nesze, mindig van áradás-apadás. Nem ’egy az egyben’ üzlet, vagy ’csináld, amit lehet olyan gyakran, ahogy teheted, mert ez a szerelem’ típusú alku. Nincs eredményjelző, nincs trófea. Pár napig én csinálom a többet, más napokon ő vezet és tartja kézben a dolgokat. Mi nyomjuk egymást, mi szakítunk időt egymásra, mert ez az, amit szerelemnek hívnak.
És tudod, nekünk csodálatos forgószélszerű románcunk volt, amíg a dolgok engedték. Amikor találkoztunk utána 6 héten át ismerkedtünk egymással, 6 hónap múlva összeházasodtunk és már az első évfordulónkat ünnepeltük, amikor megérkezett az első lányunk. Biztos vagyok benne, hogy a barátaink és családunk úgy gondolta, hogy totál egymásba voltunk zuhanva.
De az elhamarkodott elkötelezettségünk ellenére is szakítottunk időt arra, hogy megbeszéljük melyek az ő elvárásai velem szemben és melyek az én elvárásaim felé. Még arról is beszéltünk, hogy ki mit szeretne csinálni, és hogyan tudnánk a dolgokat toppon tartani, és milyenné tegyük az otthoni életünket.
És tudod mit: ha azt mondta volna nekem, hogy elvárja tőlem, hogy én csináljak minden őrülten unalmas és e világi házimunkát, valamint, hogy én vagyok a gyerekeink első számú gondozója, na akkor azt mondtam volna neki: ’Cseszd meg!’.
Amennyire én tudom, két ember kell a gyerekcsináláshoz, és két ember kell a házas élet feladataihoz. Az a házasság nem működik, amelyik egyoldalú és társalgás nélküli. És ez nem mindig könnyű, sőt néha nagyon, nagyon kemény – de amikor szeretsz valakit, akkor sem adod fel, amikor bonyolódni kezdenek a dolgok. Folyton meg kell beszélni ezeket!
Szóval nem, a férjem nem egy ’jól képzett’. Hozzájárul ahhoz, ahogyan a házunk működik, mert ő egy ilyen kedves, figyelmes és előzékeny emberi lény. Hétvégeken palacsintát csinál nekem reggelire, bedobja a szennyest, megcsinálja a nagybevásárlást minden héten. És elmosogat minden este, mert ő az egyedüli munkaképes működő felnőtt, aki egyébként imádja és elkötelezett a családja iránt.
Októberben ünnepeljük a 10 éves házassági évfordulónkat. Egyértelmű, hogy valami elképesztően különlegesek vagyunk.
Forrás: kidspot
Szerelemben egy autista férfival
Házassági tanácsok egy Aspergeres férfihoz
Érdemes egy konyak, egy limonádé vagy egy beduin kávé kíséretében a pároddal elolvasni és átbeszélni az anyuka házasságról írt gondolatait, valamint az előbbi posztokat.
És meglátod, hogy szerinted mit érdemes közülük meg- és betartani.
Sok autizmusfüggetlen igazság van bennük.
