2016. ápr 01.

Bevált a Microsoft autistakereső programja

írta: Márti+Robi
Bevált a Microsoft autistakereső programja

Egy évvel ezelőtt, az Autizmus Világnapján jelentette be a Microsoft az új felvételi programját, amelyben megnyitotta a kapuit az autista emberek előtt.

hero_large.jpg

Kyle Schwaneke bankszámlája kezdett megüresedni. Másfél éve volt munkanélküli, azóta, hogy az ’indie game studio’ – ahol dolgozott – bezárt. Szülei keresték a módját hogyan segítsék, amíg munkát talál magának. Fizették az albérletét, de ez sem tartható fent sokáig.

Kyle: Egy csomó cégnél voltam interjún, de igazán nem volt szerencsém. Néha elküldtem az önéletrajzomat és semmit sem hallottam felőle. Máskor elmentem egy interjúra és azt hittem, hogy jól csináltam, és azt hallottam vissza, hogy mégsem, de azok sem adtak semmilyen visszajelzést. Végül olyan helyekre jelentkeztem interjúra, ahol minimálbérért dolgoztak, mint a ’Target and Radio Shack’. Eléggé kifogytam a lehetőségekből.

Egy ígéretes fiatal fejlesztő, Schwaneke diplomáját a világhírű egyetem számítógépes interaktív technológiák szakán szerezte. Ő Asperger-szindrómás.

/Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum zavarba sorolható, amely egy idegrendszeri fejlődési zavar. Jellemző rá, hogy a nyelvi fejlődés normális ütemű, és az intelligenciaszint átlagos vagy annál magasabb. Aspergeres személyek többen vannak, mint gondolnánk./

Ez messze nem egy rendellenesség. A becslések szerint az autizmus spektrum zavaros (ASD) emberek 80%-a munkanélküli. Közülük sokan képesek dolgozni, sőt néhányan kivételes készségekkel rendelkeznek olyan területeken, mint a tudomány, a matematika vagy az informatika. Ez a 80%-os munkanélküliségi ráta még inkább jelentős, ha tekintetbe vesszük, hogy a becslések szerint a világ lakosságának 1%-a autizmussal él.

2015. április 1-jén, amikor Schwaneke azt fontolgatta, hogy hamarosan vissza kell költöznie a szüleihez, a Microsoft United Nations New York-i központjában Mary Ellen Smith, a Microsoft felelős alelnöke bejelentette, hogy a Microsoft egy kísérleti programot indít be, amiben autistákat vesznek fel.

A program kezdete óta tizenegy autista munkatársat vettek fel, és aktívan keresik az új jelölteket a bővülő lehetőségeikre, pl.: szoftverfejlesztésre, adatfeldolgozásra, ügyfélszolgálatra, üzemeltetésre, illetve csapattagnak a Windows, az Xbox és a Hololens fejlesztőihez. A cég tovább tervezi folytatni és növelni a programot és támogatni az autista közösséget.

origami.jpg

Kyle Schwaneke Xbox szoftverfejlesztő és a Cortana, virtuális asszisztens fejlesztője.

Smith: Ezek azok az emberek, akik nem képesek átmenni a kezdeti személyes vagy telefonos interjúkon, mert szociális készségeik lehet, hogy nem felelnek meg 100%-ban annak, ami elvárható egy tipikus interjún. És mi emiatt veszítsünk el csodálatos tehetségeket? Kihasználatlan és figyelmen kívül hagyott egyedi elmék vannak.

Bejelentették, hogy a Microsoft elindítja az új kísérleti programját, amely különös jelentőséggel bírt Smith számára, akinek van egy 19 éves autista fia, Shawn. Felidézte azt a szívszorító pillanatot, amikor tizenöt évvel ezelőtt diagnosztizálták a fiát.

„Azt hiszem értik.” Ezt hallotta meg az orvosi centrumból kifelé menet, amikor az egyik doktor mondta a másiknak. Ugyanazok, akik éppen előtte mondták neki és a férjének, hogy komolyan fogják vissza kisgyermekükkel kapcsolatos várakozásaikat, amiket szerettek volna, hogy ő elérjen, mert neki autizmusa van.

A fiatal család síri csendben autózott hazáig.

Smith: Nem tudtunk mit mondani. De most már tudunk.

Mint sok szülő, akiknek autizmussal élő gyermeke van, Smith fáradhatatlan szószóló lett. Fia, Shawn négy éves kisfiú volt, amikor az orvosok figyelmeztették, hogy egész életében küszködni fog az alapkészségeivel. Most Shawn tizenkilenc éves főiskolai hallgató, aki tengerbiológus akar lenni.

Smith: Időbe telt mire megtanultuk, hogyan lehet a legjobbat kihozni abból, amire ő képes. Ez az oka, hogy olyan szenvedélyes vagyok: A fiam fújt minden képességére vonatkozó definícióra, ahogyan sok más gyermek is. Úgy gondolom, hogy minél több támogatást kap valaki, minél többet hallgatjuk mire van szüksége a sikerességhez, annál inkább virágozni, növekedni és kibontakozni fog. Ezt látom újra és újra.

Amikor a bejelentés után Smith és a Microsoft csapata visszatért a New York-i központból egy meglepő hírt kaptak: „Elárasztottak minket!” – mondta Jenny Lay-Flurrie, a Microsoft fogyatékosokkal foglalkozó csoportjának vezetője.

hero_large_1.jpg

Lay-Flurrie: Több mint ezer emailt és több mint 700 önéletrajzot kaptunk. Egyre több a telefonhívás, LinkdIn kérés, meghívás iskolai előadásokra és a kapott díj. Nekünk köszönték meg, hogy gondoltunk arra, hogy cselekedni kell. Ez a mi nagy megvilágosodásunk volt, és tényleg az volt. Az is csodálatos volt, amit nekünk mondták: nagyobb szükség van erre, mint azt mi gondoljuk.

A Microsoft hosszú időre kötelezte el magát a fogyatékos emberek felé azzal, hogy elérhetővé teszi számukra a kísérleti programot. A hír, hogy autizmussal élőket veszünk fel hatalmas belső támogatást generált.

Azt hallotta az alkalmazottaktól, a menedzserektől, az autistáktól (akik már ott dolgoztak) és szülőktől (akiknek auti gyerekük van), valamint Eric Brechner-t és Dean Betz-t vezetőktől: „Miben tudunk segíteni?”

Schwaneke benne volt az első tíz meghívott autista jelölt között, aki részt vett a Microsoft legelső felvételi eljárásában. A munkakörök a potenciális autista munkavállalóknak szólnak, amelyek főállást és versenyképes fizetést kínálnak ugyanúgy, mint bármely más kezdőnek a Microsoftnál, csak az interjú folyamata más, egyedi. Ez nem egy „csináld vagy meghalsz” telefonos vagy személyes interjú, hanem inkább valami akadémikus féle – kombinációja a workshopoknak és az interjúknak, amelyek segítik az álláskeresőket nyugalmuk elérésében – azért, hogy jobban tudják bizonyítani tudásukat.

A négy hetes interjú folyamat alatt (ami végül két hétre rövidült a második fordulós jelentkezők miatt) a szervezők azt mondták: Schwaneke gyorsan kitűnt képességeivel, és még nyomás alatt is hűvös és nyugodt maradt.

Időnként mégis akadtak nehézségei. Főleg akkor, amikor csoportmunka volt. Azt mondta, hogy nagyon ösztönöző volt az összes közvetlen és pozitív visszajelzés, amit kapott. A két hetes interjúeljárás alatt, Schwaneke fel volt villanyozva. Hallotta, hogy a munkáját követi egy pár menedzser, beleértve Zach Johnson-t, az Xbox vezető szoftverfejlesztőjét.

Johnson: Kyle programozói szemlélete kreatív volt, és feszegette a határokat. Teljesen egyértelmű volt, hogy jól képzett és képes az iskolában tanultakat alkalmazni, új dolgokat kipróbálni. Korán felkerült a listám tetejére, és a további interjúkon is szemmel tartottam őt.

academy.jpg

Philip Jarvis a munkáját mutatja be a menedzsereknek a kibővített interjú folyamatáról.

Júniusban Schwaneke-vel végzett interjús munkák után Johnson felajánlott neki egy szoftverfejlesztő állást az Xbox csapatában, a Cortana digitális asszisztens fejlesztésében. Aznap amikor megtudta, hogy állást ajánlanak neki, a szülei éppen akkor jöttek a lakására megünnepelni az édesapja szülinapját.

Kyle: A vacsora alatt képes voltam bombaként rájuk dobni. Mindannyian nagyon izgatottak voltunk. Számomra ez volt a stabilitás, számukra szintén: stabilitás és megkönnyebbülés. Mi már felkészültünk a legrosszabbra, anyagilag.

A teamem, amiben benne vagyok hihetetlenül támogató, és bár vannak határidők meg változások, ez mégis egy nyugodt munkakörnyezet, nem érzem stresszesnek, ahogyan azt a főiskolán vagy más munkahelyen éreztem.

Schwaneke azt mondta, hogy szülei a kezdetektől tudták, hogy fiúk más, de hihetetlenül támogatták minden lépését az úton.

Kyle: Időbe telt mire megindult a beszédem. Aztán, amikor elkezdtem, ékesszólóan, teljes mondatokban beszéltem dolgokról. Az agyam másképpen van drótozva. Azonnal emlékszem dalszövegekre, amiket szeretek, de néha nem emlékszem, mit csináltam tegnap.

Az a fajta gyerek volt, aki krémes muffinokat vitt az oviba, kiosztotta és minden gyerek megköszönte neki.

Kyle: Mindig én voltam a kis rendőr. Eleinte azt hittük, hogy rögeszmés-kényszeres zavarom van, mert mindig párosával hordtam a matchboxokat.

puzzles.jpg

Zach Johnson irodájának ajtaja melletti polc tele van logikai játékokkal.

Végül egy pszichológus vetette fel, hogy Kyle-nak lehet Asperger-szindrómája van. Attól a pillanattól minden – furcsa és berögzött szokása, nehézsége – értelmet nyert. Miután meglett a diagnózis a középiskola egyszerre vált keményebbé és egyszerűbbé. Ez egy eszköz lett, ami lehetővé tette számára, hogy együtt tanuljon egy osztálytársával, aki segített neki az órákon, de továbbra is kiközösítették a ticjei miatt, amiket nem is tudott, hogy ő azokat csinálja.

Kyle: Annak ellenére, hogy a diákok voltak a problémáim a gimiben, a társaim mindig ugrattak engem a másságom miatt, én legalább támogatást kaptam a szüleimtől és néhány nagyon jó és megértő tanártól. Félek arra gondolni, hogy mi történt volna, ha ezek nincsenek nekem. Lehet, hogy úgy döntök, hogy nem szeretem meg a tanulást vagy az olvasást. Na az lett volna a szörnyű.

A középiskola volt az a hely, ahol „azonnal beleszeretett” a programozásba az első informatika órán.

Kyle: Ez elég volt ahhoz, hogy véglegesen eldöntsem: nekem a programozás kell.

Mikor elkezdte a DigiPen programját, végül úgy érezte, hogy hasonló érdeklődésű és látásmódú emberek veszik körül.

Kyle: Ez volt az első alkalom, amikor úgy éreztem, hogy olyan helyen vagyok, ahol megértem a többieket, a többiek értenek engem. Ezt érzem a Microsoftnál is.

pullquote.jpg

A szemüveges, szakállas Schwaneke lágy szavú és sovány, bozontos haja tetején DigiPen-es baseball sapka, arról az egyetemről, ahová járt.

Most egy nagy és világos nyitott térben dolgozik. A mellette lévő polcon tartja néhány kedvenc rajzfilm figuráját, az asztala sarkán fényes, színes, ragadós stickekből origamikat – gyakorlatilag poliédereket. Mellette egy kézzel írt cetlin ez áll: „Szeretnél egyet? Készíthetek neked vagy megtaníthatom hogyan! Csak kérdezz!”

Kyle: Ennek a munkámnak köszönhetően mentem vissza a szüleimhez gondolkodni és a jövőbe tekinteni. OK, egy vagy két éven belül talán le tudok előlegezni egy házat. Ez egy gyökeres átalakulás. Az agyam még mindig próbálja utolérni a körülöttem lévő új dolgokat itt a Studio X-ben.

A különös az, hogy Zach-kel volt talán a legsikeresebb interjúm az elmúlt másfél éves keresgélésem alatt.

Johnson megfontolva: Voltak nagyon tehetséges egyéniségek a programban, beleértve Kylet is, amit továbbra is bizonyít a munkájában. Fáj azokra az egyénekre gondolnom, akiknek hasonló programozói képességeik vannak, de nem tudják használni azokat, mert nem felelnek meg egy szokásos interjú során, vagy talán egy telefonhívás kínos számukra. Kyle tétlenül üldögélt több mint egy évig. Ehelyett segíthetett volna a Cortana–ban az összes Xbox felhasználó örömére a világon.

Egy csípős, őszi péntek reggelen; a Microsoft redmondi főhadiszállásán; azon a fajtán, ahol csak az utcai lámpák és tüzes levelek láthatóak a ködben; tizenkét lelkes számítógépes fiatal szakember elpusztított egy nagy, rózsaszín doboz fánkot.

Ez volt az autista pályázók utolsó interjúja. Akik nem ismerték ezt a szituációt, azoknak úgy is tűnhetett, mintha egyetemi dolgozók találkozója lett volna – nyitott laptopok, koffeines italok, pulcsik és Star Wars-os pólók, társalgási témák: főcímhírek és zene. Egy lófarkas férfi kiült oldalra, fejhallgatót viselt és dolgozott, míg egy másik járkált a szobán körbe-körbe és közben beszélt. Ő később megmagyarázta, hogy így tud a legjobban koncentrálni.

Alkalmazásokat készítettek, csoportos munkában Lego robotokat építettek, projektmunkákat mutattak be a cég menedzsereinek, majd mindezek után a két hetes interjú folyamatot betetőzve egy kérdés–felelet szekció volt az úttörő közösségnek – az elsőnek, akik a Microsoft autista kísérleti programján keresztül jutottak be három hónappal korábban.

origamigif.jpg

Kyle gyakran lefoglalja kezeit origami figurák hajtogatásával.

Bár még csak 90 nap telt el, Kyle és társai a  jól ismert asztal másik oldalán voltak, megosztották tapasztalataikat és tanácsokat adtak a második csoportnak. Az újonnan választott mentorok bizalmat és könnyedséget árasztottak, ahogyan bemutatták mindennapi teendőiket és csapataikat, kérdésekre válaszoltak az alábbi témákban: vállalati juttatások, szokások-rutinok. Majd bátorítás következett.

Kyle: Sokan közületek az első hetekben, hónapokban idegesek lesztek. Én nem vagyok szégyenlős kérdéseket feltenni a csapattársaimnak. Ez az, amit te is csinálni akarsz. Kérdéseket akarsz feltenni, azt akarod, hogy az emberek kérdezzenek tőled, minél többen. Ez itt egy nagyon támogató hely.

Bátorítás mellett nagyon hasznos gyakorlati tanácsokat adott a vidéki jelentkezőknek.

Kyle: Ha fák közelében élsz számítani lehet arra – legalább egyszer az ősz folyamán –, hogy áramkimaradás lesz. Sokszor fúj a szél. Sok napsütést kapunk nyaranta.

Majd fanyar mosollyal folytatta:

Kyle: De ne mond el senkinek – ez egy titok. Itt állandóan esik. Csak esik az eső. Ez minden, ami történik.

Kuncogást hallatszik a szobából.

Néhány székkel odébb Katie Hart – akit Kyle-lal egy időben vettek fel – azt mondta a jelentkezőknek, hogy tíz hónapig volt munkanélküli mielőtt megkapta az interjú lehetőségét az Microsoftnál. Nagyra értékeli a kibővített interjú módszert, ami segített neki bizonyítani magát, valamint az új szerepét az ügyfélszolgálatnál. Az első hónapban Hart átdolgozott egy másik csapatba is, akik a Microsoft nyári egyhetes ötletgyárát készítették elő az „aspiknak”, továbbá játékokat, amelyek segítenek fejleszteni az autisták szakmai képességeit.

Cody Takayoshi, egy másik elsőkörös a kísérleti programból, dicsérte a jóakaratú Xbox Live hálózati teszterek csapatát. Majd pléhpofával azt mondta:

Cody: Nagyon sok Nerf háború van, szóval készítsétek magatokat.

Takayoshi szintén megemlítette a türelem fontosságát az első hetekben.

Cody: Eleinte a nem túl sok munka miatt pánikoltam. Üldögélve olvastam és tanultam egész nap, azon töprengtem: Mikor veszik ezt észre és rúgnak ki? Amíg küzdöttem, nagyon sok támogatást kaptam. Időnként szinte túl sokat

mondta és jobbra nézett huncut mosollyal Blake Konrady-ra, a segítőjére.

Konrady, a szoba hátsó részében állt, elmosolyodott és megrázta a fejét. Kyle pedig gyorsan tisztázta azoknak a szobában, akik nem vették Cody Szahara-száraz szarkazmusát:

Kyle: Ha problémáid vannak, csak alapvetően tudd, hogy van egy hálózat. Tudni fogod, hogy mit csinálj. Ha szükséged lesz rá, ott lesz. Ha nincs rá szükséged, akkor nem avatkozik be.

Cody később megmagyarázta, hogy fejlődött a humorérzéke, ami segített neki megbirkózni több kínos dolgával.

Cody: A humor mindig ott volt számomra, különösen amint elkezdtem megtanulni egyre több viccet. Ha mindenki nevet, az csökkenti a feszültséget a szobában. Ez megtöri a jeget. Elhintünk néhány viccet és a zűrzavarban már folytathatod is.

Nemrég kért halasztást a főiskolán, ahol programozást tanult, miután az édesapja megemlítette a Microsoft kísérleti programját. Azt gondolta:

Cody: Mi a legrosszabb, amit tehetnek velem? Felvesznek. Rájöttem, hogy szükséges kilépnem a komfortzónámból, mert az életemet megváltoztatni soha nem tudom a szülői házban.

Cody aggódott a kibővített interjútól, úgy érezte, hogy az egy „autista kiképzőtábor” lesz, de kellemesen csalódott, mind az interjú eljárásában, mind a felajánlott remek munkában. A csapatát hamar megszerette. Még ebédidőben is együtt esznek és csocsóznak.

Cody: Csak pár nap kellett a beilleszkedéshez. Nagyon jól sikerült.

Cody és a többiek nagyra értékelik az alapos támogatást és a türelmet, amit az egész folyamat kínál, valamint a saját új teamjeiket és vezetőiket, illetve Konrady-t, aki segíti az új auti alkalmazottakat a munkában és a munkán kívül.

Konrady: Én valami életedző vagyok. És ez így igaz.

Konrady együttműködik a Microsoft partnerével, a PROVAIL-lal. Az ő szerepe magába foglalja a jelentkezők és az új alkalmazottak támogatását minden helyzetben. Eltekintve a logisztikától, erkölcsi támogatást és tanácsokat ad a munka és magánélet egyensúlyához, valamint az ergonómiától a professzionális megjelenésig a vállalati környezetben.

Konrady elmondta, hogy van egy újdonsült szabálya a cégnek: időt ad a jelentkezőknek alaposan megismerni a munkát a döntésük előtt.

Konrady: Vannak tehetségeink, akik el vannak rejtve, akik nem képesek megtalálni a hangjukat vagy megmutassák, hogy mire képesek. Ezek az egyének lerombolják a sztereotípiát, hogy mit jelent autistának lenni. Ez azt mutatja, hogy a világ egyik legbefolyásosabb vállalata komolyan veszi ezt, amivel a társadalmunknak tisztában kell lennie.

A Microsoftnak több álláshelye van, és aktívan toboroznak autista jelölteket, akik csatlakozni tudnának a tizenegy új alkalmazotthoz a kísérleti program első nyolc hónapjából.

divider.jpg

Smith: Kicsiben kezdtünk, így tudunk tanulni és módosítani, ahogy előre haladunk. Azt akarjuk, hogy megfontoljunk mindent, amit teszünk, megbizonyosodjunk arról, hogy ez nagyszerű tapasztalat a pályázóknak, az új alkalmazottaknak és a Microsoft teamjeinek és vezetőinek. Szeretnénk tovább bővíteni a partnerséget a Microsofton belül és kívül, miközben az üzleti haszonra is összpontosítunk.

Az üzlet előnyeit tartja szem előtt? A vállalati munkaerő diverzifikációja hozzásegíti a céget a minél szélesebb körű funkciókhoz.

Smith: Erőfeszítésünk túlmutat az autizmuson. Lelkesek vagyunk az összes fogyatékos munkatárssal és velük együtt hisszük, hogy kreatívak vagyunk, támogatni és építeni tudunk nagyszerű termékeket és szolgáltatásokat. Ügyfeleink sokszínűek, ezért nekünk is változatosnak kell lennünk.

Smith és Lay-Flurrie elmondták, hogy ez a megalkotott kisváros segített létrehozni és futtatni az új kísérleti programot. Amellett, hogy felbecsülhetetlen értékű a belső támogatásuk, a Microsoft két külső partnerhez is fordult: a PROVAIL-hoz és a Specialisterne-hez. Mindkettő egyaránt jártas a cégek megsegítésében az alkalmazottak, a képzés és az „auti” dolgozók támogatásában.

A Specialisterne segített Lay-Flurrie-nak kapcsolatba lépni más vállalatokkal, hogy tanácsaival segítse az autista foglalkoztatási programjaikat, mint a HP-nak, Capitol One-nak és SAP-nak. Annak ellenére, hogy a Microsoft és a SAP gyakorlatilag versenytársak, Jose Velasco, a SAP Autizmus Munkaprogramjának a feje, örömmel vett részt benne.

Valesco: Mint minden nagy cég, a SAP és a Microsoft versenyben vannak bizonyos területeken, de sok mindenben partnerek vagyunk. Ez egy kiváló lehetőség nekünk az együttműködésre.

Kevesen értik jobban az előnyeit a másképp gondolkodó alkalmazottaknak, mint Thorkil Sonne. 2003-ban Sonne alapította a Specialisterne nevű szervezetet, miután fia, Lars lenyűgözte váratlan értelmi képességeivel, aki autizmussal él. Sonne-nak volt egy elképzelése arról, hogy egy kis extra támogatással és útmutatással sok autista embernek – mint az ő fia – nem csak megtartani tudna egy teljes munkaidős állást, de még alkalmazni is tudná a különleges adottságait, amivel előnyhöz juthat ebben a versenyben.

Sonne mondta, hogy figyelemreméltó látni, hogy az egyik legnagyobb globális informatikai vállalat ennyire elkötelezett. Reméli, hogy más cégek is követni fogják.

Sonne: Úgy gondolom, hogy mi tényleg meg tudjuk ezt változtatni. Terjesztjük az üzenetet: a más lehet jó – a más lehet fontos. Tényleg meg kell nézned a növekvő népességet, akik valamilyen fogyatékossággal vagy zavarral élnek. Ők, mint a következő potenciális források, sokféle és innovatív ötleteik segítségével mi is egyre innovatívabbá válunk. Szerintem a Microsoft érti a lényeget. Olyan embereket alkalmaznak, akik innovatívok és átlag felettiek, de akik nem átlagosak.

smith.jpg

Kihasználatlan és figyelmen kívül hagyott egyedi elmék vannak – mondta Mary Ellen Smith, a Microsoft felelős alelnöke, akinek van egy autizmussal élő fia.

Tréningeket tartanak a teameknek és a vezetőknek, hogy megismerjék az autizmust. A képzésen bemutatják a kísérleti programot és alapismereteket az autizmusról.

Kyle: Dolgozni jöttem ide, éppen úgy, ahogyan a többiek. Azt szeretném, hogy úgy bánjanak velem, mint a többiekkel, amennyire az lehetséges.

A tehetségek bevonzása, felvétele és megtartása a cél, így a változatos munkatársak segíteni tudnak a vállalatnak, hogy minél jobban kiszolgálják sokféle ügyfelüket.

Lay-Flurrie: Ez valóban azt mutatja, hogy miért választottuk ezt a programot. Ez mindenkinek lehetőséget ad a sikerhez a Microsoftnál, ami által egyre erősebbek leszünk.

 

 

A Microsoft programjára ide msautism@microsoft.com küldött önéletrajzzal lehet jelentkezni.

Forrás: Microsoft , The Register

Fotók: Brian Smale és Scott Eklund / © Microsoft 

Szólj hozzá

Autizmus Megértés Munkahely Világnap Akinek a gyermeke Autistabarát